„A gyülekezetben ugyanaz a rendelkezés vonatkozik rátok és az ott tartózkodó jövevényre. Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre: olyan legyen a jövevény az ÚR előtt, mint ti.” (15.)
Mostanában nincs is annál népszerűbb téma, hogy kinek mihez van joga és mihez nincs, mindezt minimális tényszerűséggel, balra-jobbra torzítva, meg jogvédve, meg ítélkezve, olyan jó kis magyar népszokás szerint. Mert ugye van, aki megmondja, hogy mi az alapvető emberi jog és mi nem. Migrálni és népvándorolni, egyik országból a másikba menni nem alapvető emberi jog. Az embernek ahhoz sincsen joga, hogy életvitelszerűen az utcán tartózkodjon, ahhoz sincs, hogy ott dohányozzon ahol akar, és a sort lehet folytatni napról-napra valami aktuálpolitikai idiótasággal. Az teljesen nyilvánvaló, hogy nem az épp regnáló politikai elit fogja megmondani, hogy kinek mihez van joga, igaz gyárthat rá törvényt, meg betartathatja, de ez mindig csak szépségtapasz lesz egy olyan seben, amit az ember nem tud begyógyítani. Jelenleg. Egy olyan struktúra, hely és helyszín van, ahol az alapvető emberi jogot meg lehet és meg kell élni. Ez pedig a gyülekezet, Isten világból kihívott, megszentelt és eljegyzett népe, akiket Isten visszaküldött a világba, hogy megéljék és megmutassák az egyetlen alapvető emberi jogot. Azt a jogot, ami vonatkozik mindenkire, s amit mindenki egyszerűen és könnyedén tud(na) gyakorolni. Istennek ez is örök és nemzedékről-nemzedékre öröklődő rendelkezése. “Most pedig, Izráel, mit kíván tőled Istened, az ÚR? Csak azt, hogy Istenedet, az URat féld, járj mindenben az ő útjain, szeresd őt, és szolgáld az URat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből”. A másik pedig hasonló ehhez: ”Ne légy bosszúálló, se haragtartó néped fiaival szemben! Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az ÚR!”
