A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” (17.)
Gyerekkoromban talán a Larousse kiadónak volt egy több kötetes bibliája, ami képregény formában írta le a jobbnál-jobb bibliai történeteket. Nagyon igényes volt, ráadásul biblikus is, és persze engem kamaszként teljesen elkápráztatott a sok hero meg fighting, meg az, hogy ez az egész a Bibliában van benne. Sokáig próbáltam megszerezni felnőttként, de az antikváriumok nem sok jóval kecsegtettek, mígnem két héttel ezelőtt ráakadtam jelenkori kistestvérére, az action bible-ra, ami hasonló értékekkel mutatta meg a biblia izgalmas történeteit. Belelapoztam, s meg kellett állapítsam, hogy talán nem is olyan nagy baj, hogy a gyerekeinknek nem a teljes írást adjuk a kezébe, hanem a képregényben szelektáltat. Ahol mondjuk Dávid király az a pirospozsgás kamasz fiú aki legyőzi Góliátot, s olyan apróságok, mint a házasságai, a portyázásai, vagy egyéb kis pajzán történetei bele sem kerülnek a gyerekeknek szánt igazságba. Nem kell nekik tudni, hogyan próbálták az öreg Dávid királyt egy fiatal szűz lánnyal felmelegíteni, kevés sikerrel. Már nem melegedett meg, és persze mást sem csinált, hiába próbálkozott Abiság. Szóval vannak az igazságnak még be nem fogadható részletei, amiket talán jobb is, ha képszerűen nem jelenítünk meg nekik. Éppen elég, ha a lényeget látják. MInden elmúlik, benne a világ, s benne az a sok kívánság, ami ösztönszerűen hajt minket, s csak az marad meg, aki az Isten akaratát cselekszi. Ennyi mindenkinek elég. Még Dávidnak is!
