„Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz.” (14-15.)
Ki az abszolút gyáva? Akitől még az árnyéka is fél! 🙂
Ezt most sikerült kiszülnöm magamból, de ha másnak nem, nekem akkor is tetszik. Persze tudom én, hogy az abszolút gyáva az, aki nem meri felvállalni magát, mert még önmagától is fél. Van ilyen. Egyre több, hiszen egy olyan korban, amikor az előttünk lévő példák is csupa megjátszott és eltúlzott emberkarikatúrák csupán, ott nehéz bárkinek is vállalnia magát. Egyenlőre még a Sátán is itt tart, az abszolút gyáva szinten. Ahelyett, hogy vállalná magát és az egész széthajigálós meg elrontós bizniszt, eljátsza, hogy ő nem is az, hanem annak pontosan az ellentéte. A világosság angyalának adja ki magát, miközben csak a sötétséghez van köze. Szolgái is, mintha az igazságot, a jogot és a rendet képviselnék, néha egy kis love szósszal leöntve, mindezt önféltésből és gyávaságból! Kedves barátaim és ellenségeim! Tessék nagyon a dolgok mögé nézni minden egyes esetben, nehogy aztán valami olyat kapjatok, amire nem is számítottatok. Annál is inkább, mert a gyávák összezárnak, mindig csapatban vadásznak, sunyi módón hátulról kísértenek meg, ahelyett, hogy szembe mennének velünk. Isten ügyének legfőbb ellenségei nem a hangosan szembemondók, vagy a gyakran vitatkozók, hanem azok, akik sunyi módon a világosság gyermekeinek adják ki magukat, az igazság szolgáinak hívják őket, de közben ezekhez nem sok közük van. Nagy kérdés, hogy valaki tényleg vagy csak névleg keresztyén, mivel az előbbi épít, míg a másik pusztít, kint és bent egyaránt.
