„És most Uram, Istenem, te királlyá tetted szolgádat az én apám, Dávid után. De én még egészen fiatal vagyok, nem értek a kormányzáshoz. ” (7.)
Ma arról az egészen icike-picike zabszemről lesz szó, ami sok mindenről híres lehetne. Híres lehetne arról, hogy micsoda nemes és nemzetes paripákat tápláltak vele, vagy valamelyik alfajával. Izmos versenylovak, robosztus sörösök, s ha már itt tartunk, kultúrnépek nem adják a lovak elé e nemes növényt, hanem a marhák elé teszik, mert ugye sört főznek belőle! 🙂 De még tovább megyek, ma már kenyér, édesség, s megannyi finomság készül belőle. Ezek mind tömegtermékek, de én ma egyetlen egy zabszemről szeretnék beszélni, a te személyre szabott kis zabszemedről, meg az enyémről, amiről egy közös dolgot tudunk, hogy sajnos – vagy nem sajnos – de nem fér be. Legalábbis mifelénk így mondták azt, ha valaki nagyon rágörcsölt valamire, testét befeszítve izgult, feszülten várt, s a zabszem semmilyen ráutaló magatartás hatására sem volt használható izomlazítás terén. Nos, van az úgy, hogy egy zabszem sem, mert ki ne szembesülne olyan feladattal, olyan teherrel, aminek a megoldása vagy az elhordozása elsőre embert próbáló, megoldhatatlan, mi több, kiakasztó. Salamonnak akkor ott, ha jól olvasok a sorok között, egy zabszem sem, mert a nép hatalmas, a felelősség óriási, ráadásul ő meg túl fiatal ahhoz, hogy komolyan vegyék akár őt a nép, akár ő önmagát. Innen szép nyerni, gondolhatnád, de mint látod, tényleg nem lehetetlen. Mert Salamonnak bevillan, hogy honnan is indult el ez az egész. Kitől is kapta a megbízást meg a feladatot, mert akkor talán erőt és bölcsességet is kaphat hozzá. Így áll helyre az Isten által kitalált rend, a tőle jövő felhatalmazáshoz az ember mindent megkap, hogy meg tudja oldani és csinálni az élete dolgait. Tudom, hogy egyszerű, mint a zabszem, de nem tudok mást mondani, ennyi. Megállsz az Isten előtt, és bevallod, hogy kevés vagy. Aztán hozzáteszed, hogy de Uram, ha ezt te találtad ki, ha te állítottál ide, akkor adj meg ehhez mindent, hogy sikerüljön. Én nap, mint nap ebből élek, de azért egy zabszem kint van a polcomon, hogy el ne felejtsem mit kell tennem, ha azt érzem görcsölök, feszülök, elkeseredem, s túlnőnek a gondok.
