„Így fizetett meg Isten Abímeleknek azért a gonoszságáért, amelyet apja ellen követett el, amikor meggyilkolta hetven testvérét. A sikemiek fejére is visszahárította Isten minden gonoszságukat, és beteljesedett rajtuk Jótámnak, Jerubbaal fiának az átka.” (56-57.)
Muvi ögén, avagy mit szabad és mit nem szabad nézni, esetleg módosítva: mit nézz egyedül és mit a családdal?! Tudom, hogy érzékeny téma, már jó párszor belebuktam ebbe a kérdésbe, mert másoknak filmet ajánlani kutyanehéz dolog. Talán azért, mert én-én vagyok, s az, hogy valami nekem tetszik, még nem biztos, hogy másoknál is osztatlan sikert arat. Így néztük közösen a családdal újra a Shine című filmet, ami életem egyik hatalmas filmélménye. Rachmaninoff, Geoffrey Rush, Armin Mueller-Stahl nem is folytatom a sort, na meg persze hét oszkár jelölés. Persze mivel szeretem, ezért elfogult vagyok, s észre sem veszem azokat a nagyon kemény jeleneteket, amiket mások nehezen viselnek. Egy hitehagyott lengyel zsidó apa tombolása, a gyerekeiben örökre nyomot hagyó szavak, a tehetséges zongorazseni David Helfgott szomorkásan csodás életútja. Annyira döbbenetes, amikor összerakod, hogy a dilis felnőtt azokat a szavakat és mondatokat motyogja meglett férfiként, amiket még az apja vágott a fejéhez kiskamasz korában. Durva, hogy mekkora ereje van a szavaknak. „Félelmetes, milyen ereje van néha egy szónak. Sorsokat sodor és életeket dönt. Egyetlen szó, amit nem kellett volna kimondani.” (Wass Albert) A mi emberi szavaink is képesek életet adni vagy éppen elvenni, felemelni vagy földbe döngölni. Egy kimondott rossz szót hány kedves szó tud jóvátenni, a lelkekben begyógyítani? A szavaknak önálló élete van. Az emberi szónak is, s azt hiszem, az Isten szavának még inkább. Nagyon vigyázz és nagyon figyelj az általad s a feletted kimondott szavakra! Mert mi van, ha egyszer pontosan úgy válnak valóra, ahogyan kimondták őket?!
