„Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak megnyittatik.” (9-10.)
A hatékony imádság a lassan mindent leuraló és teológiailag is teret nyerő angol nyelvben ezt a mozaikszavas jelölést kapta: A.S.K. Mert ugye „dzsasztininglisül” ma reggeli igénk három kulcs szava az „ask”, a „seek” és a „knock”, kérj, keress és kopogtass. Gondolkodtam, hogy a magyar KKK mennyire lenne hatásos, de inkább hasonlít egy frissen bedöntött állami cég nevére, mintsem az imádság hatékony módjára, szóval marad az angol. Már csak azért is, mert az imádság nem „ask”, nem kérés csupán, hanem A.S.K., vagyis a kérésnek, a keresésnek és a kopogtatásnak a legtermészetesebb egyvelege. Nem nyitok ógörög nyelvleckét, de egyértelmű, hogy Jézus Krisztus itt nem egy-egy kiemelt életpillanatra gondol, hanem alapvető, hétköznapi, egyszerű emberi hozzáállásra. Ha elég bátor lennék, akkor azt írnám, hogy az imádság nem akció, hanem sokkal inkább attitűd (ami ugye nem Attilának becézve intézett figyelemfelhívás, hogy megtaláltad a varróeszközét), készenléti állapot vagy viszonyulás. Ha nagyon egyszerűen akarnám illusztrálni, akkor képzeld el, hogy elhagytad a lakáskulcsodat, és kezded egy kéréssel vagy kérdéssel. – Anya, nem láttad a kulcsomat? Tisztázod mire van szükséged, kimondod, hallhatóvá teszed magad és a másik számára. Aztán újra megkérdezed, de már úgy, hogy közben keresed mindenhol a szobádban. Itt már nemcsak beszélsz, hanem teszel is azért, hogy a kulcs meglegyen. Aztán már nemcsak anyádtól kérdezed meg, hanem bekopogtatsz minden családtag szobájába, hogy nem felejtetted-e ott, nem látták-e valahol, miközben keresed és másokat is erre kérsz. Igen, tudom, hogy a módszerhez egyértelmű ígéret is társul, mert aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak megnyittatik. Na ezt meg úgy képzeld el, hogy miután mindent felforgattatok és már mindenki agyvérzést kapott, mert nincsen meg a kulcs, egyszer csak belép apád és közli, hogy reggel a zsebében maradt… 🙂
