„… és ezt mondta: – Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el. De azok ezt mondták: – Mi közünk hozzá? A te dolgod.” (4.)
Azt hiszem a nagyon kezdő kispapról maradt fenn a történet, amikor is az első gyalázatosra sikerült szentbeszéd után hivatali feljebbvalója megemlítette neki, hogyha nagyon izgul, akkor igyon egy misebort, attól majd megered a nyelve. Ő megfogadta a tanácsot, a következő szentbeszéd pörgősre és nagyon magabiztosra sikeredett. A mise után egy levél várta az asztalán a feljebbvalójától: Drága paptársam! Amikor azt mondtam „egy misebor”, akkor egy kortyra gondoltam és nem egy teli kancsóra. Legközelebb ne igyon ennyit és még pár jó tanács, kiindulva a mai mise tapasztalataiból. Nem teszünk jégkockát a kehelybe és nem facsarunk bele citromot! A misekönyv nem poháralátét, a terítő nem szalvéta! Tíz parancsolat van és tizenkét tanítvány és nem fordítva! Dávid Góliátot parittyával győzte le és „nem szétlőtte a rohadék fejét egy Magnummal”! Júdás harminc ezüstért adta el Jézust és a Gecsemáné kertben, nem pedig két fillérért a kínai piacon, és Júdás tanítvány volt, nem pedig „a paraszt”! A többit leszámítva, ha ezeket megfontolja, akkor még lehet magából rendes pap!
A lényeget sikerült megragadnia paptestvérünknek, de mégsem ennyire egyértelmű Júdás motivációja és hozzáállása. Én nem akarom „leparasztozni”, sőt, talán még meg is sajnálom, hiszen ez a jelenet a teljes kudarcot átélt ember személyes tragédiája. Annyira megrázó minden szava: ”Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el!”. A válasz éppen olyan megrázó, mint ahogyan az is, ami ez után következik. Mert senki sem áll Júdás mellé, nem érdekel senkit sem mi is lesz vele, hiszen döntött, most pedig hordoznia kell a felelősséget és vállalni a következményeket. De ő nem tudja vállalni. Tette szörnyűségének súlya alatt elmegy és felakasztja magát. Pedig Jézusnál lett volna folytatás, ha oda mer menni elé és bocsánatot mer kérni tőle. Jézusnál még a Júdásoknak is lenne bocsánat, ha oda mernének menni elé, és megértenék, hogy bocsánatot csak ott kaphat az ember, ahol a vétket elkövette. Vagyis Jézusnál. Mindig nála.
