„Jézus elküldte Pétert és Jánost ezt mondva: Menjetek el, és készítsétek el nekünk a páskavacsorát, hogy megehessük.” (8.)
Biztos nem ez ugrik be először, de ha kicsit mélyebbre nyúlsz az emlékeid bugyrába, akkor tuti meg fogod találni ezt a zseniális zenét. Zac Efron és Hugh Jackman frenetikus duettje viselte ezt a címet, ha így nincs meg, akkor ez a kocsmás, ivós alkudozós szám a Legnagyobb Sómen című musicalben. Amikor a cirkusz vezetője próbálja megfűzni a tehetséges ifjoncot, hogy társuljon vele és dolgozzanak együtt a nagyobb siker elérésének érdekében. Aztán a megegyezés létrejön és csakugyan elkezdenek dolgozni és itt már nem is szpojlerezek tovább. Jézus Krisztus halálára készülve azt látjuk az evangéliumokban, hogy a másik oldal már régóta dolgozik, nem is akármilyen erővel és alkuk mentén. A főpapok és az írástudók megegyeznek, a templomőrség készenlétben, a Sátán már elhintette Júdás szívében az árulás magját, szépen lassan minden kész az ördögi terv végrehajtására, hogy elfogják és megöljék az Isten Fiát. A másik oldal egyetlen egy dolgot felejtett el és hagyott figyelmen kívül, méghozzá az egész történetnek a nyitját, az eddigi és az ezt követő eseményeknek a leglényegesebb mozgatórugóját. Méghozzá azt, hogy ez nem egy ördögi terv, nem emberi rosszindulat, nem egy hatalmi játszma, hanem ez a Mindenható Isten mérhetetlen emberszeretetének a megnyilvánulása. Jézus Krisztus nem azért hal meg, mert a főpapok keresztre adják, nem azért, mert Júdás elárulja őt, nem azért, mert ne tudna elmenekülni, hanem azért, mert az Isten így döntött és Krisztus pedig elfogadta ezt a döntést. Innen érthető, hogy a páskabárány feláldozására készülve az igazi Bárány miért ilyen nyugodt, miért engedi, sőt parancsolja tanítványainak, hogy végre ők is kezdjenek el készülni és készülődni, hogy minden úgy legyen, ahogy lennie kell. Mert az eseményeket nem a másik oldal indulata, hanem az Isten szeretete keretezi.
