„Ezek a Bárány ellen fognak harcolni, a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és akik vele vannak, azok az elhívottak, a választottak és hűségesek.” (14.)
Gimis vallástanárom szerint Isten báránya és birkája között minőségi különbség van, már csak azért is, mert ez utóbbira az Istennek semmi, de semmi szüksége sincsen. Vagyis a bárány és a birka közel sem azonos fogalmak, még akkor sem, ha mi e kettőt szeretjük durván összemosni. Birka a pörkölt, a nép, az elvtelen bólogatás, a mindenre csak egybehangzó beeeeee-t bégető tömeg, ez mind birka. A bárány a szelíd, az önmagát áldozó, a gyapjat adó, a melegséget sugárzó, az önmagát és övéit védelmező. A birkák tömege sohasem lesz nyájjá, míg a bárány képes összerendeződni és összetartani. Nem véletlen, hogy Krisztus nem a nagybetűs Birka, hanem a nagybetűs Bárány, aki képes nyájából sereget formálni, amely sereggel ellene szegülhet a gonosznak, a birkáknak, a nemtörődömöknek, vagy éppen az ellene törőknek. Seregében olyan emberek vannak, akik elhívottak, választottak és hűségesek, mindenben és mindenen, amit a Bárány rájuk bízott. Krisztus seregébe tartozni kiváltság, legyen szó a végső napok utolsó nagy és győztes seregéről, vagy csak a mindenapok küzdelmeinek korunkban élő és harcoló tagjairól. Krisztus seregében szolgálni azok tudnak, akik a Bárány zászlaja alá vonultak be, akik választottak, akik elhívottak, s akik hűségesek. Bárányok a birkák vagy éppen a farkasok között, hasonlóan a Bárányhoz, aki e három tulajdonsággal egyformán bírt. Szóval nem az a bárány aki béget, hanem aki a Báránynak engedelmeskedik.
