„Ne tarts barátságot a haragos természetűvel, és ne járj együtt a heveskedővel, mert megszokod ösvényeit, és magadnak állítasz csapdát!” (24-25.)
Néha egészen megdöbbentő, hogy egy-egy szokás – most függetlenül attól, hogy az jó vagy rossz – milyen mértékben képes meghatározni az életünket. Ha csak a kis napi rituálékat nézed, mennyi minden van, ami észrevétlenül ott van a napi rutinban, sokszor a megléte fel sem tűnik, néha csak a hiánya szokta jelezni a fontosságát. Mit görgetsz reggel a telódon, mi a felkelés utáni első dolog, kávézol, teázol, mittudomén. Szokások, amik részei annak, ami vagy. A kapcsolatainkra nem feltétlenül szoktunk így gondolni, pedig jobb lenne. Számomra egészen megdöbbentő, amikor azt látom, hogy egészséges gondolkozású erkölcsös emberek egyszer csak barátságba, vagy csak egymással „hosszabb időt töltő” kapcsolatba kerülnek valakikkel és az egymásra hatás katasztrofális kimenetelű. Mert a legtöbbször nem a jó hat a rosszra, nem az erkölcsös az erkölcstelenre, hanem fordítva. Egyszer kétszer fordult az elő, hogy egy nagy és erkölcsös jellem képes volt többeket jó irányba vinni, de ma nem ezt látjuk. Bedarál, megesz, önmagához hasonlóvá tesz és ha már bűnrészes vagy, akkor menekülni sem próbálsz. Nem mindegy, hogy kivel vagy kikkel tartasz kapcsolatot, mert egy idő után hasonulni fogsz, önkéntelenül és spontán. Kérlek minden barátság és minden emberi kapcsolat szorosabbra fűzése előtt tedd fel magadnak a kérdést: Akarok olyan lenni, mint ők?! Akarok olyan lenni, mint ő?! Mert minden közösen eltöltött idő a hasonulást segíti elő és lesznek az erkölcsösökből erkölcstelenek, a szelídekből erőszakosak, a türelmesekből türelmetlenek, az evangéliumiakból farizeusok…
