„Egyesek hittek a beszédének, mások meg nem hittek.” (24.)
Így van ez. Egyesek ilyenek, mások meg nem. Egyesek tanulnak, mások meg nem. Egyesek érzékenyek a világ dolgaira, mások meg nem. Ha van igazi katasztrófa ezen a világon, akkor az-az, hogy mi emberek így gyártunk kategóriákat, egyeseket köreinkbe emelve, másokat meg onnan kizárva. Látott már ilyet az emberiség, amikor ez a fajta különbségtétel emberek millióinak életébe került. Egyesek árják, mások meg nem. Egyesek feketék mások meg nem. Egyesek protestánsok, mások meg nem. Isten így sohasem tesz különbséget, nem a mi agyunk szerint gondolkodik. (Hála Istennek !!! 🙂 🙂 🙂 ). Igaz egyszer majd különbséget tesz. Bonyolult teológiai fejtegetések helyett emlékezzetek csak a Titanic-ra. Na nem arra a borzalom nyálas, szerelmes, süllyedős filmeposzra gondolok, hanem magára a katasztrófára. Amikor az emberek felszálltak az elpusztíthatatlannak hitt hajóra, rengeteg kategóriába sorolták őket. Egyesek előkelők, mások meg nem. Egyesek egyszerű munkások, mások meg nem. Egyeseknek volt pénzük a luxusra, másoknak meg nem. Amikor megtörtént a katasztrófa, akkor érdekes módon a sok kategóriából kettő maradt csak: Megmentett vagy elveszett. Azt hiszem, az elpusztíthatatlannak hitt életünk utolsó utáni pillanatában sok minden nem fog majd számítani az előre gyártott és magunknak megállapított emberi kategóriákból. Ami biztosan számítani fog abban, hogy vajon mi a megmentett vagy az elveszett kategóriába kerülünk, az attól félek ezen az egy apróságon fog múlni: Egyesek hittek, mások meg nem!
