Írta: Doug Fields
Úgy hiszem, az egészséges és hatékony keresztyén ifjúsági munka egyik alapeleme a tini vezetők jelenléte a szolgálatban. De tovább megyek ennél, nem egyszerűen a jelenlétük, de az alapos terv szerinti képzésük az, ami egy egészséges szolgálat jele lehet az adott területen. Jómagam soha sem találtam ezt egyszerű feladatnak, de rájöttem, hogy az ifjúsági munka hatékonysága abban is rejlik, mennyire látjuk el a tini vezetőket a rájuk bízott feladatokhoz szükséges megfelelő készségekkel. Nincsen varázsszó vagy tündérpor, amely segítene az ifjúsági munkásnak, hogy megtalálja és kiképezze a megfelelő ifi vezetőket a tinik közül… bocs, de ez van. Magam is azt kívánom, bár csak lenne ilyen! Egyszerűen “csak” céltudatos lépéseket kíván ez a folyamat. Kiemeltem néhány könnyen megvalósítható ötletet, amelyeket követve azonnal “bedobhatod” a tiniket a szolgálat “mélyvizébe”.
BŐVÍTSD KI, SZÉLESÍTSD A “DIÁK VEZETŐ” FOGALMÁT!
Egy fontos lépés, ami könnyű ugyan, de legyen az első, hogy bővítsük a vezetés fogalmát! Gyakran abba a hibába esünk, hogy egyszerűen azokkal a szinonímákkal határozzuk meg a vezetőt, mint a világ, pl.: extrovertált, meggyőző, karizmatikus, dinamikus, talpraesett… stb. (egyébként jó helyen tapogatózol). És bár nem hagynám el ezeket a hasznos vezetői tulajdonságokat, még sem korlátoznám ezekkel egy lehetséges vezető bekapcsolódását a szolgálatba. Azt gondolom, az ifjúsági munkában, vezetésben másoknak kell megjelenniük, mint az iskolai vezető pozíciókra oly gyakran megválasztott cuki, jópofa és közkedvelt tinik. Amikor kibővítjük a vezetés fogalmát és közelítjük azt Jézus szavaihoz, a lehetséges vezettőkként felmerülők köre radikálisan megváltozik. Jézus azt mondta: “De ne így legyen köztetek, hanem a ki közületek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok.” (Mt. 20:26). A lényeg, hogy a Krisztus-követő vezetők más milyenek, mint a világban lévők! Ezek a vezetők szolgálnak.
AZONOSÍSD BE A SZOLGÁLÓ-VEZETŐKET!
Mi lenne, ha mondjuk a diák vezetők utáni kutatásod stratégiája az lenne, hogy csak úgy figyeled magadban a felhozatalt, a fiatalokat a szolgálatod során? Tedd fel magadban a kérdést: “Kik azok a tinik, akik láthatólag nagyobb természetességgel hajlanak a szolgálatra, segítésre és alázatra?” És figyelj! Ki marad ott ifi után, hogy segítsen takarítani? Ki az, aki nem jön zavarba, fel mer állni, s mikor, ha úgy adódik és szükség van rá, szívesen beugrik a szolgálatba? Kik azok a tinik, akikre támaszkodni tudsz, mikor segítségre van szükséged egy-egy szolgálatban, rendezvényen? Azok, akik a legnagyobb valószínűséggel “igen”-t mondanának, ha konrét segítséget kérnél tőlük. Kezdj hozzá, írj magadnak egy listát!
KELTSD FEL A FIGYELMÜKET!
Soha ne becsüld le egy jól időzített prófétikus, kihívást rejtő beszélgetés erejét! Miután rátaláltál egy lehetséges diák vezetőre, beszélgess vele a jövőről! Mondd el neki, mivé válhat! Mondd neki egyszerűen azt, hogy: “Kyle, azt gondolom, Istennek terve van veled vezetőként… Nem tudom, pontosan mi ez a terv, de látok benned valamit, amit te magad talán nem. Sok olyan vezetői készség csírája van meg benned, ami Jézus szerint fontos.” A szavaid olyan vizuális képpé, példává válhatnak az adott tinédzser számára, amibe kapaszkodik és amifelé törekszik majd. Jézus is alkalmazta ezt Simonnál. Jézus múltnak tekintette Simon nagyszájúságát, bátortalankodását és egy új nevet adott neki: Péter, Petros, Kőszikla. El tudom képzelni, mikor néhányan a tanítványok közül hallották, amint Jézus átnevezte Simont Péterré, s azt gondolták magukban: “Jaj, ne már, ez most komoly? Kőszikla? Ő? Miért nem nevezi már akkor inkább Kavicsnak, vagy Sódernek? Az azért sokkal jobban illene rá!“ Jézus látott valamit Simonban, amit ő maga sem látott meg önmagában, és a halászból a jeruzsálemi gyülekezet szikla szilárd vezetője lett. Próbáld ki ezen a héten te is! Tedd a kezed barátságosan az egyik ifis vállára és mond neki…
- “Figyellek egy ideje és látom, micsoda szíved van! Hiszem, hogy Isten használni tudja ezt az Ő céljaira.”
- “Tetszik, ahogy az emberekkel bánsz. Szinte magam előtt látom, hogyan válsz Isten munkásává, aki komolyan, elkötelezetten gondoskodik másokról. Ez egy olyan nagyszerű ajándék, amit használnod kellene másokért.“
- “Észre vettem, milyen magabiztosan, természetesen szolgálsz apróságoknak tűnő dolgokkal is. Nagyra értékelem ezt és hiszem, hogy Isten felhasználja ezt a fajta szolgálatkészséget arra, hogy hatással légy másokra. Használni fog téged.”
Ne csak egyszer mondd el, ismételd, idézd, térj vissza rá más szavakkal megfogalmazva, és éreztetsd az adott fiatallal, hogy komolyan gondolod, amit mondasz, sőt izgatott vagy a jövőjét illetően! Talán épp a te bíztató, megerősítő szavaid azok, amikre néhány tininek szüksége van az ifiben.
“DE, HISZ MÉG NINCS KÉSZ RÁ… MÉG NEM IGAZI VEZETŐ…”
Minden vezető vissza tud emlékezni egy olyan kiindulási pontra, amikor kisfiúként ült le és férfiként állt fel. Ahhoz, hogy vezető váljon valakiből, bele kell ugrania a “mély vízbe”. Ha arra várnánk, hogy mindig mindenki mindenre kész legyen, soha nem tudnánk a fiatalokat a szolgálat részeseivé tenni. Pont ezért hívjuk, szólítjuk meg őket, hogy álljanak föl, csinálják, vezessenek. Mikor a jövőt vázolod, ne egyszerűen az alapvető dolgokra mutass rá! Az nem inspirál senkit semmi új dologra! Az nem az a fajta szolgálat, amire tini vezetőket akarnánk kiképezni. Mi olyan vezetők szeretnénk inkább lenni, akik belépnek a fiatalok élettörténetébe, és a „lehetséges“-t keresik bennük. Mi a lehetőséget, az esélyt látjuk. A remény, a változás, a kaland esélyének várományosait. Mikor nem a lehetségesre figyelek, az ifis szolgálatom rutinná válik és hajlamos vagyok a fiatalokat a problémáik alapján meghatározni az esélyeik helyett.
- “Ó, ő az a fiú, aki folyton késik, és mindig nyomja a sódert, mikor én beszélek!”
- “Ez az a Gyerek, akinek az a jó módú, sipító hangú, festett szemöldökű anyukája van!”
Én az a típusú vezető akarok lenni, aki meglátja a lehetőségeket, beszél róluk, inspirál másokat, és aztán tovább segíti őket. Legyél te is ilyen vezető!
ADJ NEKIK MEGFELELŐ SZOLGÁLATI LEHETŐSÉGEKET!
A tiniknek bele kell kóstolniuk a szolgálatba. Ők valami olyasmit akarnak csinálni, ami változást hoz, és biztos, hogy sikeresek lesznek a felkínált szolgálati lehetőségek elvégzésében. Egy nagyon általános gát, ami visszatartja a tinédzsereket a szolgálattól az az, hogy nem vesszük a fáradtságot, hogy megfelelő szolgálati lehetőségeket keressünk számukra. Leginkább csak felnőttek segítségét vesszük igénybe, a tiniket pedig kihagyjuk. Edzősködtem a gyerekeim sport csapatánál, míg csak gimibe nem mentek. Mint edző gyorsan megtanultam, hogy bár lehet, hogy egy kis srác azt hiszi magáról, alkalmas egy posztra, vagy a szülők akarják egy bizonyos pozícióban látni a gyermeküket, de hogy ki miben jó, és mit élvez igazán, csak játék közben derülhet ki. Akkor, mikor elég időt és szabadságot kapnak a játékra. Ez az elmélet átvihető a diák vezetők képzésére is. Az ifiseidnek “játékidőre” van szükségük, meg tapasztalatra. Arra, hogy felálljanak a “startvonalra”, hogy mozgásba lendüljenek, hogy belépjenek a szolgálatba. Ennyi az egész… vedd be őket a “játszmába” és adj nekik egy “posztot”, ahol szolgálhatnak! Azért szeretem a szolgálatot a tölcsér formájához hasonlítani, mert ez a kép sokaknak segít megérteni a lényeget (felül széles, lefelé szűkül). A tetején számos “belépési szint” van a szolgálati lehetőségeket illetően. Ahogy egyre haladsz az alja felé, a lehetőségek egyre kockázatosabbá válnak, amelyek egyre több időt és áldozatot igényelnek. Az ifjúsági munkások számára az a kihívás, hogy megtalálják a megfelelő lehetőségeket, ismertessék úgy, hogy aztán a tinik beszálljanak a “játszmába”, és “játékba” lendüljenek a szolgálatban. A 19 éves fiam Afrikában, Kenyában szolgál 7 hónapig olyan gyerekek között, akik az utcán élnek és ragasztóval szipóznak. Az első félév után elhagyta a biztonságos főiskolai terveket, mert elhívást érzett arra, hogy Istenért valami radikálisabbat tegyen. Ez a fajta áldozatvállalás, idő és kockázat – a tölcsér alján van. Azért szolgál most ott, mert középiskolásként tucatnyi szolgálati lehetőséget élhetett át a “belépési szinten”. A szolgálat egy olyan érték volt számára, amiről újra és újra hallhatott. Az önkéntes csoportjának a vezetői felkeltették a figyelmét és kihívás elé állították. Vannak olyan “munkák” az ifis szolgálatban, amiket felnőttek végeznek, de a fiatalok is megcsinálhatnának? A felnőtt segítőid igyekeznek azon, hogy a tiniknek való szolgálati lehetőségeket találjanak? Mikor felfedezel ilyen lehetőségeket, add a tiniknek, hadd szálljanak be a “játszmába”, s figyeld, mit tesz Isten!
SEMMI GOND A LAZULÁSSAL!
Minden egyes alkalommal, mikor megpróbáltam szabályos diák vezetői program alapján dolgozni, az egész csak olyan “elmegy” kategóriájú lett, de semmiképp sem az, amit az irodában megálmodtam a kidolgozásakor. Azt hiszem, ez azért volt így, mert sokkal inkább koncentráltam a csapat összeállítására, mint arra, hogy a csapat tagjai játszhassanak. Mára már sokkal inkább izgalomba jövök egy nem igazán túlszervezett vezető képző folyamat során. Most már csak arra törekszem, hogy felismerjem a szolgáló-vezető tiniket, felkeltsem az érdeklődésüket, bátorítsam őket a részvételre és lehetőséget adjak nekik a “játékra”. Meg akarom tenni a lehetségest és bízni Istenben, hogy Ő pedig megteszi a lehetetlent és Simont Kősziklává változtatja. Hát, te, hogy vagy ezzel?
Fordította: Momo
