Nagyra értékeltem, hogy az előző 2 cikk kapcsán betekinthettem más ifjúsági munkások szolgálatába, és az ötleteik, tippjeik is klasszak voltak. Ezek az ötletek méltóak arra, hogy mások is beillesszék őket a szolgálatukba, s ezek nyomán változtassanak azon, ahogyan esetleg eddig tekintettek a visszahúzódó, félénk, rejtőzködő fiatalokra és változtassanak azon is, ahogyan bántak velük. Én magam is, mint kis-, és közepesméretű gyülekezetek ifjúsági lelkésze, az évek során megtanultam néhány jól alkalmazható dolgot.
1. Teher a fiataloknak még saját maguk számára is ez a rejtőzködés…
…ezért ki kell építened egy „Isten hozott”- csapatot (jó, tudom, hogy ez nem egy létező szó, de ezt be kell illesztened az ifjúsági munkás szótáradba). Mert, amikor egy rejtőzködő, visszahúzódó fiatal besétál egy terembe, ifi szobába, ahol kevesebb, mint egy tucat fiatal fogadja, nem tud elsompolyogni. Mindegy, hogy mennyire akar láthatatlan maradni, elrejtőzni, ezt egy kislétszámú csapatban nem tudja megtenni, nem úszhatja meg a figyelmet. Ezt megértve ki kell alakítanod a köszöntés, az „Isten hozott” kultúráját! Meg kell tanítanod a csoportod tagjainak (a saját személyes példádon keresztül is) egyfajta nyitottságot a szolgálaton belül mások felé! Alakítsd ezt ki úgy, hogy teljesen természetessé váljon, és egy visszahúzódó fiatal köszöntése, ne jelentsen a többiek számára külön energiát!
2. Ne hozd őket zavarba…
…ezért nyilvánosan, mások, a többiek előtt ne emeld ki őket a csoportból! Biztosan nagyon kíváncsi vagy az életük történetére, igazán tudni szeretnéd, mi van velük, de kiállítani a többiek elé és arra kérni őket, hogy beszéljenek magukról, nem a legjobb módszer náluk. Egy olyan fiatal, akinek nem sok önbizalma van, nem szívesen nyílik meg egy számára új csoport előtt. Ami nálam bejött az az, hogy konstatáltam a jelenlétüket, megerősítést adtam nekik, és aztán, az alkalom után beszélgettem velük. Aztán, ez után a gyülekezeti, személyes beszélgetés után a hét folyamán küldtem nekik egy-egy üzenetet. Ez az üzenet jelzi számukra, hogy figyelsz, és emlékszel rájuk.
3. Csak óvatosan a „belterjességgel”…
… mert az egyáltalán nem segíti az újonnan jött fiatalokat, abban hogy a csapat tagjának érezhessék magukat! Ha egy fiatal, aki amúgy sem érzi még magát a csoport részesének, azt hallja tőled, „hogy ti mind, aki már jól tudjátok ezt”, és ehhez hasonló kifejezéseket, amik arra utalnak, hogy ő még kívülálló, szóval akkor eltart majd egy jó darabig, míg be tudod őt vonni, s otthon érzi köztetek magát. Mindegy, mekkora a csoportod, meg kell majd tanulnod vezetni, gondozni a visszahúzódó, rejtőzködő fiatalokat is. A legjobb, amit tehetsz, hogy szereted őket úgy, mint ahogy Jézus tenné, ha ott lenne az ifi termetekben!
Fordította: Momo
