Írta: Jake és Melissa Kircher
A szolgálatban hol fent vagy, hol meg lent, akár csak az életben. Vannak hullámhegyek, például, mikor a fiatalok befogadják Krisztust, a szülők boldogok és mikor úgy tűnik, a csapatod beállt egy klassz vágányra… és vannak hullámvölgyek, mikor például úgy tör fel a kritika, mint ami véget sem akar érni, a fiatalok kínlódnak, te pedig úgy érzed, nem becsülnek meg eléggé, s ráadásul a kiégés határait súrolod.
Az elmúlt 12 év alatt, amit a szolgálatban töltöttünk, megtapasztaltuk mindkét szélsőséget — és persze mindazt, ami közte van — és meg kellett bírkóznunk a „szomszéd fűje mindig zöldebb” hozzáállással is jó néhányszor. A meghátrálás kényszere egy teljesen normális emberi válaszreakció a viszontagságokra, különösen, mikor úgy érzed, a legjobbat igyekszel adni, megtenni és még az sem elég.
Van olyan, mikor az a legbölcsebb, legegészségesebb dolog, ha visszalépsz egy bizonyos szolgálattól, munkától, de van, hogy úgy találsz békére, az az egészséges, ha benne maradsz és fogszorítva, de kibírod. Nyerhetsz ezzel. Önmagad mélyebb megismerését, annak megértését, ki Isten, és a megelégedettség mélységes örömét az embertpróbáló körülményekkel szemben – a körülmények egyébként is folyton változnak. Másfelől meg, van, hogy az egyetlen módja annak, hogy megláthasd az előtted tornyosuló dolgok teljes csodáját az az, hogy leülsz, bámulod egy darabig, hogy megismerd minden részletében, mint egy régi jó barátot.
Szóval, hogyan „bírhatod ki” egészséges módon? Itt van néhány nézet-formáló ötlet, amit mi hasznosnak találtunk:
- Nézd a dolgokat madártávlatból! Egy elkeserítő megbeszélés, vagy találkozó után könnyen jutunk el odáig, hogy a már oly sokszor megfogalmazott lemondó nyilatkozatunkat újra átgondoljuk. De ahelyett, hogy azt vennénk számba, miben is van olyan rettentően igazunk, az egyháznak meg nincs, inkább vegyünk egy nagy levegőt és próbáljuk meg a teljesebb képet meglátni! Mi más történt még ezen a nyomasztón kívül az elmúlt héten, vagy hónapban? A megbeszélés résztvevői vajon tudtak volna más egyházi problémával is foglalkozni, vagy máson is ki tudták volna tölteni a haragjukat? Nem lehet, hogy otthonról hozott problémáik vannak? Vagy, hogy amit mondtak, nem bántásnak szánták, de rád úgy hatott? Próbálj meg elképzelni minél több lehetőséget és látásmódot, hogy az érzelmeid elég teret és időt kapjanak ahhoz, hogy lecsengjenek! Megfelelő idő és tér segítségével a legtöbb félreértés rendezhető egetrengető viták és felmondás nélkül.
- Hallgass a párodra! Nem csak az ifjúsági munkásoknak lehet megterhelő a szolgálat, hanem a párjaiknak is. Ha a párod elkezdi mondogatni, hogy elege van az egyházból, vagy hogy jobb lenne, ha váltanál, figyelj oda rá! Ez nem azt jelenti, hogy azonnal lépj ki a szolgálatodból és keress másik állást, de igenis üljetek le és beszéljétek át a dolgot közösen! Az imádság nagy segítség, mikor valakit valami bánt. Nagyon egyszerű és mégis rendkívül hatékony. Beszéljetek róla, hogyan tudnátok előre lépni a megbocsátásban, ha valamelyikőtökben van valamiféle neheztelés az egyház iránt! Támogassátok egymást ebben a nehéz időszakban! És persze, kérdezzétek az Urat, hogy vajon tényleg a továbblépés ideje-e ez az adott szolgálatból! A bölcsesség a kulcsfontosságú elem itt, mert bár nincs tökéletes egyház, gyülekezet, de vannak helyzetek, amikor szükség van egy egészséges, imával megtámogatott váltásra.
- Gondold át, mit tanulhatsz abból, ha mégis maradsz!Szeretnénk elkerülni a konfliktusokat és megtalálni a tökéletes szolgálati helyünket, s emiatt néha megfeledkezünk arról, hogy a nehézségek, embertpróbáló időszakok azok, amik igazán segítenek a növekedésben, abban, hogy érettebbek legyünk. Ha kitartunk és maradunk, az áldássá lehet a változásokra nézve. Mi személy szerint hasznosnak találtuk elgondolkodni, mérlegelni egy-egy nehéz helyzet közepette, hogy vajon mit is akar Isten ezzel tanítani nekünk. Ezt a felfogást talán nem egyszerű alkalmazni, főképp, ha elképzeled, mennyivel jobb lenne valahol másutt. De mi azt tapasztaltuk, azáltal, hogy mégis maradtunk, Isten felnyitotta a szemünket, hogy meglássuk, mennyire nagyszerű a jelen, a „most”. Ha maradsz, az valami olyan békét hozhat, amit semmi más, és olyan boldogságot, ami felülmúlja a szolgálat elkerülhetetlen hullámzásait.
Szóval, kösz, hogy maradsz,
Jake and Melissa
Fordította: Momo
