Na, és ilyenkor mi van? / Gubanc a munkatársak között
A kapcsolatok terén nincs nagyobb kihívás annál, mint ha a gyülekezeti munkások, segítők, önkéntesek között, vagy közül, valakivel valami komoly feszültség, konfliktus adódik. Megvan annak a kísértése, hogy azt mondjuk, majd az idő begyógyítja, megoldja, vagy, hogy abban reménykedjünk, a feszültség majd valahogy, magától megszűnik—DE mindenképp harcolj ezek ellen az érzések ellen, mert a gyülekezeten belüli, főleg a munkatársak közti feszültséget mindenképp kezelni kell, és pedig helyesen, az igazi fejlődés érdekében. És mi lenne, ha csak úgy hagynánk a dolgot? Majd kiforrja magát! Na, ne!!!! Ezt nem lehet annyiban hagyni! S ha így állunk hozzá a dolgokhoz, nem csukjuk be a szemünket a kényelem kedvéért, akkor nagy eséllyel kezeljük majd a helyzetet Isten dicsőségét szolgáló módon. Álljon itt néhány lépés, amely segít előbbre mozdulni egy olyan kényes helyzetben, mikor egy gyülekezeti munkatárssal kerülünk konfliktusba.
Légy te az „okosabb”!
Valakinek alázattal, de ugyanakkor erővel kezdeményeznie kell egy ilyen nehéz helyzetben az előremozdulást. Hát, legyél te, aki ezt meglépi! Mit gondolsz, hogyan változhatna meg a kapcsolat, ha eldöntenéd, alázattal teszel érte, s párbeszédbe kezdesz a bizalom és a szeretet újraépítéséért? Amíg ezt valamelyikőtök meg nem teszi, addig minden lépés célt téveszt, s nem jut el a fájdalommal telt szíveitekhez. A megoldatlan konfliktus pedig felemészti majd a munkában, szolgálatban való örömötöket, megelégedettségeteket, látásotokat és a szíveteket is. Ne engedd, hogy ez megtörténjen!!!
Tégy egy kicsi lépést előre!
Akár csak egy egyszerű üzenet, gesztus, vagy apróság, ajándék is nagyot „üthet”. Milyen kifogást tudsz találni arra, hogy ne adj nekik a szeretetedről egy apró jelzést—akár úgy is, hogy soha nem tudják meg kitől jött, vagy soha nem viszonozzák? Folyamatosan lépegess előre—a másokra szánt idővel együtt ez egy rendkívül hatékony módja annak, hogy ledöntsd a falakat.
Figyelj, hogy beszélsz mások előtt!
Az emberek általában kiszagolják, ha nem vagy jóban valakivel—és sajnos úgy tűnik, a legtöbb gyülekezet örömmel adja tovább ennek a hírét másoknak. Ha viszont pozitívan beszélsz arról, akivel konfliktusod van, megelőzöd annak a lehetőségét, hogy még nagyobb feszültség, szakadás legyen a gyülekezeten belül, és hogy az embereknek választaniuk kelljen a két oldal között. Sőt, ez meglepő, de így van, (rövid időn belül) visszajut a hír, a szavaid ahhoz is, akiről szó van!
Imádkozz gyógyulásért!
Leggyakrabban a „helyes” válasz az, hogy imádkozz a helyzetért—ez ebben az esetben sincs másként! Kérned kell Istent, hogy hozza helyre a tönkrement, megrepedt dolgokat és gyógyítsa meg a sérüléseket, sebeket! Két olyan ember konfliktusa, akik nap, mint nap együtt dolgoznak, kihathat, és ki is hat nagyon sok gyülekezet életére—NE hagyd, hogy a tietek legyen az egyik ezek közül!
Légy mestere az elismerő perspektíva-váltásnak!
Bár nem ér célhoz mindig, de azért meglehetősen hatékony a következő egyszerű stratégia: „Hidd el, megértelek, hogy így ÉRZEL…” „Tény, hogy mások is voltak már ilyen helyzetben, és ők is így ÉREZTEK…” „Aztán arra JUTOTTUNK…” Na, látod, ilyen egyszerű a másikat elfogadva, értékelve egy pozitív álláspontra eljutni, s őt is eljuttatni! 🙂 Szóval, ki felé kell ma egy kis lépést tenned?
Fordította: Momo
