A kapcsolat-alapú ifjúsági munka egyik ismertetőjegye, hogy mindig elérhető vagy a szükségben lévők számára. Mikor egy szülő krízisbe kerül a gyerekével kapcsolatban, mikor valakinek sürgős segítségre van szüksége, mikor egy kapcsolat darabjaira hullik… ezek mind olyan esetek, mikor a fiataloknak és családjaiknak nagy szükségük van rád. Úgy gondoltuk, ezen a héten jó lenne beszélni a kötődésekről, alapelvekről, arról, hogyan is kezeld az ifjúsági szolgálatodnak ezt a nagyon fontos aspektusát úgy, hogy miközben másokat segítesz, te magad ki ne égj.
Építs ki egy nagyszerű támogató, gondoskodó csapatot!
Ha egyedül végzed a szolgálatot, bele fogsz bukni. Ha megosztod a terheket, az nem csak arra jó, hogy az önkénteseket felhatalmazod a vezetésre, és esélyt adsz nekik az ajándékaik bevetésére, hanem arra is lehetőséget ad, hogy megsokszorozd a szolgálaton keresztül nyújtott gondoskodást, törődést. Van néhány dolog, ami az ifjúsági munkásokat (is) rendesen megviseli. Ilyen lehet például a krízis menedzsment, hogyan koordinálod a rázós helyzeteket. Szóval, jól teszed, ha hagysz magadnak energiát a nagy dolgokhoz, oszd le a kisebb feladatokat!
És mi a helyzet, mikor nincs krízis?
Nincs jobb dolog annál, mikor „csak úgy” beugrasz a Fiatalokhoz, vagy dobsz egy üzit, „csak” hogy tudasd, szereted őket. Gondolj ezekre úgy, mint a Fiataloknak nyújtott „prevenciós, megelőző gondoskodásra”, hiszen akkor is kell tudniuk, hogy velük vagy, gondolsz rájuk, mikor épp nincsenek válságban.
Dobj be mindent, ha beüt a krakk!
Néha nehéz megmondani, hogy valóban gáz van-e, de ha tényleg beüt a krakk és nagy baj van, krízis, katasztrófa, világégés…, akkor aztán dobj be apait-anyait, légy jelen teljes valóddal, hogy segíts! Ha egy nehéz helyzetben jelen vagy a Fiatalok életében, azt soha nem felejtik el! ÉS!!!! Az ellenkezője is igaz: ha nem állsz mellettük, mikor nagy a gáz, akkor mint lelkész, mint pásztor, vezető hihetetlenül nagy stigmát veszel magadra!!!
Csak légy ott!
Nem mindig könnyű azt mondani, amit kell, sőt, nem is mindig tudjuk, mit kellene mondani, pedig van, hogy úgy néznek ránk, mint akiknek tudniuk kellene, ez nem könnyű… Ne értékeld alul a „csak vele lenni” tényező erejét!! „Csak” ülj le velük! Tegyél többet, mint hogy csak felajánlod, hogy segítesz bármiben lesz is rá szükségük! Ezt bárki megteszi, szóval olyan, mintha semmit nem tennél értük! Ugorj a dolgok közepébe és segíts, vagy „csak” légy vele, légy jelen! És csendesen, finoman szervezd úgy, hogy mások is így tegyenek!
Legyen egy terved arra az esetre is, mikor el kell menned valahova!
Neked is szükséged van a saját kapcsolataid ápolására, vagy kikapcsolódásra, szóval, te sem vagy mindig jelen, DE alakíts ki egy rendszert arra az esetre, időre nézve is, mikor elmész valahová, hogy akkor se szűnjön meg teljesen a gondoskodás! A válságos időszakok nem egyeztetik a vakációjukat a te beosztásoddal, így jó ha gondoskodsz segítőkről arra az időszakra nézve is, míg vissza nem térsz. Ne mentegetőzz, hogy pihenni mész, vagy a családoddal időzöl, erre neked is szükséged van! Ha visszajössz, tégy egy kört, hogy jelezd, újra itt vagy, ha szükségük van rád! Neked milyen tippjeid vannak ezen a téren?
