Írta: Daniel Beckworth
És elbocsátá Józsué a népet, és elmenének az Izráel fiai, kiki az ő örökségébe, hogy bírják a földet.
És a nép az Urat szolgálta Józsuénak egész életében, és a véneknek minden napjaiban, a kik hosszú ideig éltek Józsué után, a kik látták az Úrnak minden dolgait, melyeket cselekedett vala Izráellel.
És meghalt Józsué, a Nún fia, az Úr szolgája, száztíz esztendős korában.
És eltemeték őt örökségének határában, Timnat-Héreszben, az Efraim hegyén, északra a Gaas hegyétől.
És az az egész nemzetség gyűjteték az ő atyáihoz, és támadott más nemzetség ő utánok, a mely nem ismerte sem az Urat, sem az ő cselekedeteit, melyeket cselekedett Izráellel.
(Bírák 2:6-10.)
Hogyan lehetséges az, hogy az egyik generáció szenvedélyesen elkötelezett Isten iránt, a következő pedig egy halom pogányból áll? Azt hiszem, a válasz feltételezhetően abban rejlik, hogy az emberek megfeledkeznek arról, hogy tovább adják a szent dolgok tudását egyik nemzedékről a másikra. A Mózes 5. könyve 6. rész 4-9. versei azt mondják:
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.
Ezek szerint minden egyes nemzedéknek feladata a hit alaptanainak megőrzése és a következő generációba való becsepegtetése. Ezt pedig leginkább az otthoni, családi egységben lehet, és kell megvalósítani. Alapvetően, az apa és az anya szolgálnak elsődleges lelki vezetőként, mintaként a gyermek számára. Nem a gyülekezetedben folyó gyermek-, és ifjúsági misszió áll az első helyen a fiatalok lelki nevelésében. Az alapokat otthon fektetik le, és a gyülekezet már arra épít.
Ha egy fiatal generáció nem ismeri az Urat, az azt mutatja, hogy a szüleik, családjaik elmulasztották teljesíteni azt a felelősségüket, hogy elsődleges lelki vezetőkként szolgáljanak gyermekeik számára. Teljességgel megértem, hogy sok felnőtt nem érzi jól magát ebben a szerepben, de ez nem kisebbíti a gyermekeink erre való óriási szükségét, vagy magát az Istentől kapott parancsot. Az út a következő generáció lelki jólétének helyreállításához hosszú és nehéz lesz, de mindenképp megéri.
Ifjúsági munkásként is jól érzékelhetjük, mennyire törékeny világban élünk, ahol nincs minden otthon tökéletesen felszerelve két szerető szülővel, akik ráadásul még képzett, részidős teológusok is lennének 🙂 Az aztán fantasztikus lenne, de nem ez a valóság. Összetört világban élünk, ahol sok összetört család van, és rengeteg elhanyagolt, elhagyatott fiatal. Ezeknek a fiataloknak a megmentését a gyülekezetek gyakran egyedül az ifjúsági munkások vállára terhelik. Ez sem ideális, de mindenképp több, és jobb, mint a semmi. Én személyesen egy helyi ifjúsági misszió lelki terméke vagyok, akik a helyi közösség felé igyekeztek szolgálni. Elvált szülők gyermekeként nőttem fel és semmiféle lelki vezetést nem kaptam az apámtól. Az ifjúsági pásztorom volt az, aki szánt rám időt, energiát, hogy lelkileg vezessen, foglalkozzon velem, mikor senki más nem tette ezt meg. Képes lennék az ifi misszióért meghalni, mert tudom, hogy ez egy rendkívül hasznos szolgálat. Én vagyok az élő bizonyíték arra, hogy ez működik. De annyira azért nem vagyok naiv, hogy azt hinném, hogy ezt egyedül is el tudom végezni. A következő nemzedék érdekében közös erővel, összefogva kell elérnünk a családokat, felvérteznünk, felszerelnünk a szülőket, hogy egyes számú lelki vezetőkké lehessenek a gyerekeik számára. A szülőket elérve jelentősen megsokszorozzuk a fiatalokra „kifejtett” hatást.
Minden héten szánsz időt arra, hogy a szülőkkel foglalkozz?
Hogyan tudsz új kommunikációs vonalat nyitni a fiatalok szülei felé?
Hogyan tudod a szülőket „felfegyverezni” és bevonni a munkába?
Fordította: Momo
