„Miután úgy határoztak, hogy hajón Itáliába szállítanak bennünket, átadták Pált a többi fogollyal együtt a császári csapatból való Júliusz nevű századosnak.” (1.)
Ebben a Pál apostolban azt szeretem a legjobban, hogy teljesen önazonos figura, a szavai és a tettei tökéletes összhangban vannak. Persze lehet, hogy ez nem az ő érdeme pusztán, hanem a dolgokat rendező kegyelmes Isten bölcsessége is, de azt látjuk, hogy neki nem kellett azon görcsölnie, hogy amit mondott, írt és tett, az ne lett volna tisztességesen összefésülve. Amikor a Korinthusi gyülekezetnek ír, akkor részletesen kifejti, hogy az evangélium szolgálatában, azért, hogy mindenki számára érthetővé és élhetővé tegye az üzenetet, a „mindenkinek mindenné” lett, vagyis az erőtleneknek erőtlenné, a törvény uralma alatt élőknek a törvény uralma alatt élővé, zsidóknak zsidóvá, hosszú a sor, ő sem írt ott le mindent. De itt azt is látjuk, hogy a felsorolást nem írásban, hanem tettekben folytatja, hiszen a Rómába vezető útján a foglyoknak fogollyá lesz, hogy ne felülről, hanem belülről hirdethesse az evangéliumot. Sokszor ez a kulcs a saját szolgálatunkban is, és én ezért örülök, hogy vannak lelkes fiatalok, szuper tinédzserek, akik a kortársaiknak egészen más hangsúllyal hirdethetik az evangéliumot. Hajrá fiatalok, vannak helyek, ahol nem a lelkészek kellenek, nem a felnőttek kellenek, mert az felülről, meg kívülről, hanem ti kelletek. Ti, akik éppen úgy „foglyai” vagytok az adott korosztály sajátosságainak, élethelyzetének, problémáinak és mégis hűséges Krisztust követő életetekkel képesek vagytok „megmenteni némelyeket”.
