„Mi ugyanis megállapítottuk, hogy ez az ember valóságos pestis, lázadást szít a földkerekségen élő valamennyi zsidó között, és a názáreti irányzat feje.” (5.)
Van az a kritika, ami már dicséret. De tényleg. Amikor ki áll valaki, azért, hogy fikázzon, hogy bántson, mondja és mondja, és miközben hallgatod, közben nem össze-fele mész, hanem egyre jobban kihúzod magad. De fordítva is igaz: vannak emberek, akik Isten őriz, hogy megdicsérjenek, mert az felérne egy istengyalázással. Szóval fel a fejjel, mert nagyon nem mindegy, hogy ki áll ki és kezd el rólad beszélni. Én ezt nap, mint nap tapasztalom, amikor kedves ismerőseim felhívnak, hogy valaki már megint rám panaszkodott egy országos fórumon, de “ismerve a panaszkodónak a kicsinyességét és a rosszindulatát, valójában ezt vedd dicséretnek”. Azt hiszem, ebben a mindenki kritizál mindenkit világban nekünk keresztyén embereknek az igazi mérce nem az, amit a másik mond rólunk a hátunk mögött, de nem is az, amit esetleg az arcunkba tol, hiszen itt is igaz, hogy “…mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok.” (1Thessz 5:21-22) Az igazi mérőpontja az életünknek az, amit Isten gondol és állít rólunk. Neki tartozunk elszámolással, Ő a mérce, az Ő szava a lényeg, és nem az a szó, amit felettünk vagy mögöttünk mondanak. Pálról azt mondják, hogy ő a pestis, halálos betegsége a vallásos világnak, a názáreti irányzat feje, lázadást szít a földkerekség zsidói között. Elképzelem, ahogyan ezt Pál hallgatja, az ő temperamentumával, zsenialitásával, már hogyan építi fel a választ, élvezettel rögzíti azokat a kifejezéseket, amit majd vissza lehet forgatni vádlóira. Aztán amikor Pál megszólal, akkor derül ki, hogy védekezésének alapja nem a vádlói böszme bénasága, nem a dicséretbe kapott kritika, hanem az, hogy a lelkiismerete az Isten előtt teljesen tiszta. Számára nem az emberi rosszindulat és kicsinyesség megválaszolása vagy az ennek való ellenállás a lényeg, hanem az Isten akaratának való engedelmeskedés. Mindig és minden körülmény között! Szóval mi nem vagyunk Pál. Ez kritika. De lehetünk Isten hűséges szolgái. Ez meg dicséret.
