„… ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak.” (3.)
Nem sokáig voltam pásztor, de egyetlen egy nagyon fontos dolgot megtanultam a nyájamról. A nyájhoz nagyon sokféle és fajta mentalitású – egyelőre nevezzük csak delikvenseknek őket, az állat mégiscsak fájó lenne – delikvens tartozik. Persze vannak fehér báránykák, meg feketék is, meg aranyosak, meg még aranyosabbak, de a különbségtétel alapja most nem ez lesz. Egy olyan alapvető jellembeli vonás most a lényeg, ami sajnos nem is nekik jelent sokat, hanem annak a pásztornak, aki próbálja őket a füves legelőre segíteni. Minden nyájban vannak bárányok és vannak birkák. Ez nem csak játék a szavakkal, hanem egy nagyon fontos viselkedésbeli különbség. A birkáknak nem használ semmi, csak a pásztorbot, meg a puli, meg a jó nagy hanggal feléjük dörgött utasítások, jó sok pásztort látunk, aki ezt csinálja. Persze jó kérdés, hogy mi volt hamarabb, a birka, vagy a birkákhoz küldött pásztor, mert még az is előfordulhat, hogy a pásztor teszi birkává a bárányokat. De vannak és léteznek bárányok, akik szelídek, akik képesek hallgatni a pásztor szelíd hangjára, akiknek nem kell üvöltés, akiknek nem kell bot meg kutya, csak egyszerű példamutatás. Nem tudom, hogy te hol vagy pásztor, presbiter, nagyobb testvér, barát, munkatárs, s ki tudja még mi, de egy biztos. Ha gondoskodni kell másokról, ha vigyáznod kell másokra, akkor ne felejtsd el: a birkáknak bot, a bárányoknak élenjárás és példamutatás kell!
