„Mi pedig hálával tartozunk az Istennek mindenkor értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Lélek megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által. Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében.” (13-14.)
Egyre jobban foglalkoztat, hogy vajon képesek vagyunk-e átadni teljes egészében azt, amit még Pál apostol át tudott adni, az igazi örömhírt. Az evangéliumot, azt a csodálatos tényt, hogy szeret az Úr, meg kiválasztott az üdvösségre, ezért adta minden emberért az Ő Fiát. Vajon bele tudjuk-e ezt élni ebbe a világba, vajon elemi erővel átjön-e ez a mi életünkön, vagy csak örülgetünk, meg egy-két lelkes éljen, aztán ki is fújt a keresztyénség. Pál olyan büszkén mondja, írja, éli: a mi evangéliumunk. Az én evangéliumom. Ami engem is életben tart nap, mint nap, amibe bele tudok kapaszkodni, amiben Jézus Krisztus az én személyes Megváltóm, nemcsak a tradícióm része, meg a vallásom egyik fő guruja, hanem az a Krisztus, akinek én személy szerint hálás vagyok, akihez én személy szerint imádkozom, akinek a szavát én nap, mint nap betartom. Az én evangéliumom. Nem valami speciális átfordítása ez Jézus Krisztusnak, hanem az örömhír legtökéletesebb és legmélyebb megélése. Persze, Pál is volt néha cinikus, néha beképzelt, néha savanyú, de letagadhatatlan volt, hogy az evangélium rabul ejtette, ebben Krisztus megváltoztatta, s ennek az örömét nem vehette el senki és semmi tőle. Ha van a jelen Egyházának és keresztyénségének nagy erőtlensége, akkor ez ebben van. A személyes evangéliumban. Mert az örömhírt nem elég templomokban hirdetni, nem elég az emberek közé szórólapokra írva beszórni, nem elég a rádió vagy a tv ilyen vagy olyan műsoraiban elmondani. Ez az evangélium hirdetésének az egy százaléka csupán. A fennmaradó 99 százalék pedig az-az élet, vagy az-az élet kellene, hogy legyen, amelyiknek van személyes evangéliuma. Van személyes kapcsolata Krisztussal, s ezt meg is akarja élni ebben a mai világban és mai társadalomban.
