„Tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét,” (14.)
„Lóga lába, lóga, nincsen semmi dóga, mert ha dóga vóna, a lába nem lógna.” imigyen szóla nem a Zarathustra, hanem a gyermekének, ami ha mást nem, azt biztosan jelenti: csak az nem csinál semmit, akinek nincsen dolga. Magvas gondolataim után jöjjenek a „magvtalanok” 🙂 🙂 :). A Krisztus követés nem láblógatás, nem semmittevés, hanem kőkemény meló és küzdelem. Jézus Krisztus nem a láblógatásra választ ki embereket, hanem kemény munkára, nagyon speciális céllal és feladattal. Embereket, vagyis téged és engem, akik hallgatunk és engedünk szavának. Kiválaszt, hogy vele legyek, hogy figyeljem, hogy hallgassam, hogy tanuljak tőle, hogy visszakérdezzek, ha nem értek valamit, hogy ebben a vele létben megtapasztaljam, mit jelent Isten gyermekének lenni. Azután elküld, mert nem maradhatok mindvégig vele, hiszen a vele lét „csak” felkészülési idő volt, hogy legyen erőm, merszem, tudásom és hitem menni oda, ahová ő küld engem. Elküld, egy nagyon határozott céllal és feladattal, nem láblógatni, nem semmit tenni, hanem, hogy kijelentsük őt ennek a világnak. Mi vagyunk azok, akik megmutathatjuk, elmondhatjuk, megélhetjük őt ennek a világnak. A tanítvány küldetése pontosan ez: elmondani ki és milyen az én Mesterem. Krisztusnak nincsenek unatkozó tanítványai, lehetnek tagadói, árulói, de unatkozók biztosan nem. A tanítványt pontosan arról lehet megismerni, hogy nem a lábát lógatja, hanem mindenben és mindennel Mesterét követi. Így lehet minden az életünkben része a tanítványságnak és a követésnek. Sőt, megkockáztatom, a tanítvány életében minden igehirdetéssé kell, hogy legyen. Éppen ezért nem mindegy, hogyan pihensz, szórakozol, eszel, vezetsz, dolgozol vagy éppen tanulsz. Tanítvány = Igehirdetés.
