„Azok pedig így szóltak: Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából.” (71.)
Ha valakit a „klasszikus” előítélet érdekel, akkor olvasson Gordon Allportot, ha pedig rajta átverekedte magát, akkor meg már úgyis annyi előítélete lesz más kutatók felé, hogy nem is kell tovább olvasni ebben a témában. 😊De most nem az-az előítélet van terítéken, amit annyiszor veszünk elő manapság, hanem egy nagyon régi történet jó előre megelőlegezett ítélete. Jézus perében annyi volt az eljárási hiba, hogy egyes református közösségek megirigyelhetnék magát a folyamatot, de valójában ez ott senkit sem érdekelt (ez utóbbi magatartást meg egyes közgyűlések irigyelhetnék meg nálunk, de inkább nem adok tippeket az önvizsgálathoz…). Szóval ott mindenkinek teljesen világos, hogy Jézus Krisztus perében semmi sincsen a helyén, sem a vád, sem a képviselet, sem az eljárás, sem a tanúk, mert ha ugye nincsen tanú, akkor nincs vád, ha nincs vád, akkor nincs ügy és így tovább. Jézus Krisztus perében sokkal hamarabb van meg az ítélet, mint, hogy maga az ügy és az ügyhöz kapcsolódó tárgyalás elkezdődne. A farizeusok, a főpapok, a vallásos elit már réges-régen kimondta, hogy ennek az embernek meg kell halnia, mert tönkreteszi a vallásos bizniszt, mert rombolja a hivatalos egyházképet, mert nem hajlandó belemenni azokba a kisstílű játszmákba, amiknek kétes dicsfényében ezek a vezetők nap, mint nap megfürödtek. Így hát el kell dönteni: ők vagy Krisztus? Mert valakinek meg kell halnia, akkor és ma is. Vagy az önzőségemnek, a képmutatásomnak, a gőgösségemnek, a szeretetlenségemnek vagy Krisztusnak. Az ítélet ma is sokkal hamarabb megvan a szívünkben, minthogy lejátszanánk a szokásos szánalmas kis meccseinket önmagunkkal vagy a Jó Istennel. Akiben nincsen meg ez az elő-ítélet Jézus felé, csak az képes a bűnvallásra, a megtérésre, a lényeglátásra, hiszen az csakugyan azt hallja a szájából amit Ő mond, és nem azt, amit mi akarunk, hogy mondjon…
