„Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson e kicsinyek közül.” (2.)
Azok, akik lelkes rajongói J.R.R. Tolkien munkásságának, most biztosan egy halk kis sikkantást elengedtek Mordor felé, mert a címből sejthető, hogy ma igazi „keményeledel” lesz a terítéken. Akik csak tessék-lássék Peter Jackson adaptációkban vették magukhoz a Gyűrűk urának történetét, azok nem feltétlenül ismerik Ungoliant utolsó gyermekét, aki a Minas Morgul feletti hágón vájt magának hatalmas barlangrendszert, hogy ott ejtsen áldozatokat magának. Egyszer elkapta Gollamot is, aki megígérte neki, hogy nálánál finomabb falatokat hoz majd ebédre, s így vezette Frodót és Samut Shelob járataiba. A többi pedig már történelem, és itt már a filmesek is ránk tudnak csatlakozni, mert az óriáspókos jelenet elég látványos volt ahhoz, hogy mindenkiben megmaradjon. Shelob a gonosz pók, a csapda, az ördögi, aki nem kegyelmez, akinél biztos halál vár, olyan, mint a verem mélyén a kihegyezett karó, ami a beleesőnek a biztos halált jelenti. Shelob a megbotránkozás, a rossz út, a kísértés, minden, ami veszélyes lehet a kicsinyekre, vagyis a hitben és tanítványságban éppen elindulókra. De ez a Jézusi mondás érdekes módon nem a veszélyt állítja a fókuszba, hanem azokat a tévtanítókat, akik megvezetik és félrevezetik azokat, akik hinni szeretnének Jézusban. A farizeusok, akik hazudnak róla, a papok, akik súlytalanítják üzenetét, a hívők, akik hiteltelen életükkel nem jó példái, hanem karikatúrái a tanítványságnak. Nem érdemes ezt ragozni, a lényeget Jézus elmondja. Annak, aki a hit útján félrevezeti a másikat, annak a legszörnyűbb fulladásos halál is sokkal kedvezőbb, mint amit amúgy kapni fog. A Gollamok történetének a vége mindig égő, szó szerint!
