„Nem tudtak erre mit felelni.” (6.)
Ha esetleg nem menne fejből, akkor egy gyors áttekintést hadd adjak neked arról, hogy Isten mit gondol a hamis tanítókról és az álságos vezetőkről. Mivel szeretünk rögtön neveket a történetek mögé odaképzelni, ezért rögtön el kell mondjam, hogy annak, amit írok nincsen köze valós személyekhez és eseményekhez, ha mégis úgy tűnne, akkor az kizárólag a véletlen műve. Tehát így szól az Úr: „néma kutyák, nem tudnak ugatni” (Ézs 56:10), „szentségtörők, önkényesen magyarázzák a törvényt” (Zof 3:4), „ragadozó farkasok, akik nem kímélik a nyájat” (Mt 7:15 és ApCsel 20:29), „képmutatók, bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt” (Mt 23:13), „bolondok és vakok” (Mt 23:17), „nyerészkednek Isten igéjével” (2Kor 2:17), „Krisztus keresztjének ellenségei” (Fil 3:18) és a legvégére a legkedvesebb, „megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek, akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik” (1Tim 6:5). Valójában az egész arról szól, hogy ezek az emberek visszaélnek azzal a felhatalmazással, amit az emberektől és amit az Istentől kaptak. Feladatuk van, másokért élnek, a mások megmentése és gyarapítása, emelése, gyógyítása, támogatása kellene életcéljuk legyen, tudva, hogy aki a legnagyobb akar lenni köztetek az legyen mindenki szolgájává. De ahelyett, hogy a lényegi dolgokra koncentrálnának, ők beérik a járulékos dolgok rendszerszintű menedzselésével. Mit lehet tenni és mit nem szombaton, erre a farizeusoknak harminckilenc szabályból álló gyűjteménye volt, és fennen hangoztatták is ennek aprólékos betartását. Aztán egyszer csak jött Jézus, és ott véget ért a látszat-aktivizmus, meg az ügyben buzgólkodás, csak csöndben lapítanak, és kiderül mérhetetlen passzivitásuk. Nem nagyon tudnak mit felhozni mentségükre, pedig kellene. Egyszerűen nem tudnak mit felelni, még egy ilyen kérdésre sem, ez pedig akkor is és ma is elég nagy szívás. Szóval tartsd észben és tartsd szívben: Mindenki Jézusnak kell, hogy a legfontosabb kérdésekre megfeleljen!
