„Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen!” (35.)
Most az ukrán szimpatizánsok forduljanak kicsinykét oldalra, nézzenek meg egy-két részt a „Nép szolgája” című sorozatból, mert az orosz propagandagépezet egyik emblematikus figurája lesz ma a példaképünk. Leonyid Rogozov a hatodik szovjet antarktiszi expedíciós csapat egyetlen orvosdoktora 1961 áprilisában életmentő műtétet kellett, hogy végrehajtson saját magán. Erős alhasi fájdalmai voltak, a tünetei egyértelműen a vakbélgyulladásra utaltak. Úgyhogy a hős Leonyid helyi érzéstelenítés alkalmazása mellett kivette a saját vakbelét, tessék rákeresni, a műtét fotója bejárta az egész világot. Naplójában többször is leírja, hogy mennyire szürreális az egész esemény, mennyire lehetetlen vállalkozás, rengeteg buktató, ráadásul folyamatosan vért veszít, de ahhoz, hogy életben maradjon ezt meg kellett tegye. Ennyit róla, most jöhetünk mi. Persze nekünk nem kell eddig eljutni, nem kell önmagunk műteni, de az első lépést – hozzá hasonlóan – azért meg kell tegyük. Amikor az élet fáj, amikor itt-ott szúr, akkor tetszik, nem tetszik, de muszáj felállítanunk a diagnózist, muszáj önvizsgálatot tartanunk. Mi van a bennem lévő világossággal, vajon nem lett-e sötétség? Tiszta-e még a szemem, rátudom-e nyitni az Isten igazságára? Engedem-e, hogy Krisztus szeretete megvilágosítson mindent bennem, aztán minden mást általam? Hol vagyok? Bűneim vékája alatt kuporgom, vagy megszabadított életem lámpatartójából világítok azoknak, akik még a sötétségben vannak? Vigyázz tehát… ez azt jelenti: figyeld magad, figyeld az Istent, és kérdezd meg tőle, vagy magadtól: az vagyok még, aminek látni szeretnél Uram?
