„Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut! Útközben ne köszöntsetek senkit!” (4.)
Nicholas Edward Cave neve kicsinykis hazánkban nem a Biblia olvasása és mély értelmezése vagy a keresztyén filozófiai eszmefuttatás témakörökben lett népszerű, hanem sokkal inkább az alternatív rockzenét szeretők népszerűsíthették Nick Cave munkásságát. Pedig nemcsak zenél és énekel, hanem Bibliát olvas, filozofál és néha nagyon bátran vállalja a véleményét még olyan kényes témák kapcsán is, mint a politikai korrektség vagy éppen az eltörlés kultúrája. Több, mint két éve írta ezekről a kérdésekről az alábbi gondolatokat: „Az eltörlés kultúrája, amennyire én látom, az irgalmasság antitézise. A politikai korrektség a világ legboldogtalanabb vallása lett. Az egykori becsülendő próbálkozása, hogy méltányosabb társadalmat képzeljen el, mostanra egy vallás legrosszabb aspektusait tükrözi – annak szépségei nélkül. Morális bizonyosság, önnön igazságunkba vetett hit – a megváltás lehetősége nélkül. Szó szerint egy ámokfutásba kezdő, rossz vallássá vált.” Persze van jó vallás is, de még mielőtt megnéznénk mit mond erről Jézus, azt azért tegyük nyilvánvalóvá, hogy a keresztyénségnek mindig is volt és lesz is a kultúrához szervesen kötődő része. De! A keresztyén missziónak, vagyis a Jézus tanítványainak adott küldetésnek nem az a legfontosabb célja, hogy kultúrát közvetítsen, vagy túl sokat időzőn ilyen kérdésekkel. Jézus kiküldi tanítványait, részletes instrukciókat ad nekik, hogyan is kell meghirdetni a lényegi üzenetet, vagyis az evangéliumot, a jó hírt, az elközelített Isten Országának a csodáját, ami akkor is meghirdetésre kerül, ha a hírvivőket befogadják és akkor is, amikor nem. A sok utasítás közül talán a köszöntéssel kapcsolatos a legmegdöbbentőbb. Ne vigyetek ezt és azt, és útközben ne köszöntsetek senkit! Nem arra gondol itt Jézus, hogy ne kellene az úton odabiccenteni a szembejövőnek, nem is arról, hogy ne hangozhatna el egy „shalom” menetközben, hanem hogy a tanítványoknak nemet kell mondania a felesleges és időrabló kulturális elemekre. A misszió nem szórakoztatás, nem kultúrprotestantizmus, nem szerelmesek éjszakája vacsival egybekötve, hiszen az embereket az evangélium ereje képes megmenteni, nem pedig a meglévő emberi és baráti kapcsolataik. Az a fajta köszöntés és baráti találkozás, ami a zsidó kultúrának a része volt, mondjuk, amit Mózes és Jetró találkozásánál olvasunk, az nem segíti a missziót, mert van, amikor sokkal lényegesebb dolgok is vannak annál, mint jó hangulatú kulturális összejövetelek tartása. Mi nem szórakoztatni jöttünk, hanem evangéliumot hirdetni, amit persze lehet szórakoztató módon, de sohasem tévesztve a célt szem elől: elmondani mindenkinek, hogy elközelített az Isten Országa!
