Példázatot is mondott nekik: Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e mindketten verembe?” (39.)
Jézusnál pontosabban senki sem tudta megfogni a lényeget, és napjaink bekövetős világában szavai még mélyebb értelmet kapnak. Mondok egy példát. Van egy anyuka, aki – le a kalappal – életet adott egyszem gyermekének, a kicsi már két hónapos és ő elindítja, a „jó anya vagyok” kis insta bejegyzéseit. Lelkes anyukák követik be, várják az újabb és újabb bejegyzéseket, és – mivel ők még itt sem tartanak – szinte istenként tekintenek egy gyermekes tanítómesterükre, aki aztán tudja, és ha már tudja, akkor mondja. Az már más kérdés, hogy egy valamire való gyermekorvos, védőnő, vagy csak egy icike-picikével többet próbált öt gyermekes anyuka a haját tépi egy gyermekes társa baromságain, na de neki se píárja, se canva előfizetése, se bátorsága nincsen közzé tenni azokat az információkat, amiket a szakma, vagy az élet már visszaigazolt. Így maradnak a gyors élettalpalón végzett expert mesterek, akik két hónap házasság után már tanácsot adnak, egy hónapos gyerekkel már veterán anyukák és három doktorijuk van egyszerre montessoriból és waldorfból, és ez utóbbiból még salátát is tudnak készíteni. Sokakban fel sem merül, hogy talán rossz „mestert” követtek be, talán több kellene annál, mint, hogy „láttam már olyat, aki látta, hogy csinálják”. Na erre a problémára mutat rá Jézus Krisztus akkor, amikor felhívja hallgatóságának a figyelmét, hogy a farizeusok, az írástudók, a kor vallásos mesterei tartalommarketingből zseniálisak, mert van ám bátorság, meg csinnadratta, meg kürtöltetés, meg látványos imádkozás, meg főhelyekre ülés, csak egy nincs: tiszta látás, amellyel életre lehetne vezetni másokat. A vak sajnos vezethet világtalant. Ha mázlijuk van, akkor csak verembe, ha nincs, akkor a szakadékba. Csak óvatosan kérdezem: – Biztosan jó mestert követsz???
