„A második angyal is trombitált, és valami tűzzel égő nagy hegy zuhant a tengerbe, és a tenger harmada vérré lett: elpusztult a tenger teremtményeinek harmada, amiben csak élet volt, és a hajók harmada megsemmisült.” (8-9.)
Azt hiszem lassan már megszokjuk, hogy mi egy olyan ország vagyunk, ahol az átlagemberek átlagműveltsége csöppet sem átlagos szintű, sőt! Ennyire tájékozott és villámgyors alkalmazkodásra képes nemzetet, mint a magyar, még nem hordott a hátán a Föld, csak kapkodom a fejem és hirtelen nem is tudok magamnak tájékozottsági tábort választani. Mert a 10 millió virológus és geopolitikai szakértők hazájából napok alatt lettünk adózási és fűtési szaktanácsadók országa, akik egy sor akadémikust megszégyenítő módon számolunk, vízionálunk és rosszabbnál-rosszabb forgatókönyveket vázolunk fel mind önmagunk, mind mindenki más számára is. Miközben ezek a forgatókönyvek mindenhol máshol már régóta érvényben vannak, csak minket tartottak abban a középszerű már-már kádári valóságban, hogy ez a Magyarország olyan „csudahely”, ahol a határnál nemcsak az ide vagy rajtunk átmigrálók, hanem még az árak is meghőkölnek és letáboroznak, s hasonlóan a katás sokfarkú tüntetéshez, egy-két doboz „szelíd” és egy-két szál „durva” elfogyasztása után szépen hazasétálnak. Most, hogy minden oldalról sikerült politikai véleményt behúznom, gálánsan hadd lépjek túl ezeken és ajánljam mindenkinek megfontolásra a Szentírás végén végtelen bölcsességgel megírt véges létezésünk végét. Fél óra csend után a mennyben elkezdődik a végjáték. Szó szerint. Mielőtt Isten új eget és új földet teremt, az előtt a réginek pusztulnia kell. Nem baleset, nem putyin, nem atomháború, hanem Isten. Ő maga dönt úgy, hogy az övéinek megálmodott örök boldogság helye csak akkor jöhet létre, ha az ideig való boldogtalanságnak a helye elpusztul. Szóval alaptalan számolgatás meg riogatás, pánikvásárlás és erdőbe kiköltözés helyett érdemes lenne keresni és megtalálni Őt, aki nemcsak azt ígérte, hogy elpusztít többé-kevésbé mindent, hanem, hogy az övéinek helye nemcsak itt, hanem majd ott is lesz.
