„Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor Isten előtt vádat emel Izráel ellen: „Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, én maradtam meg egyedül, de nekem is az életemre törnek.”” (2-3.)
Előre szólok: Nem fog tetszeni. Mégpedig azért nem, mert az ilyesmit nem annyira szeretjük hallani. Kicsit olyan, mint amikor a díznis Aladdinban – nem a rimékelt Will Smith-es verzióra gondolok, hanem az utolérhetetlen és utánozhatatlan eredetire – a dzsini elmondja, hogy miért nem hoz vissza senkit a halálból. Mert ugye „elég ronda látvány és nem is szeretem csinálni”. Ez is pont ilyen. A probléma onnan indul, hogy ma mindenki azt szajkózza, hogy a baj, a hiba, a bibi az rajtad kívül van, a megoldás pedig rajtad belül. Szóval egy kis ez, egy kis az, egy kis pszichobizbaz, egy kis vallásos hepöning és máris képes leszel megoldani ott bent azt a sok csúnyaságot, ami onnan kintről érkezik rád. A bökkenő csak az ezzel, hogy Isten igéje szerint a baj az nem kint van, hanem bent, és nincsen rá megoldás. Az igazi baj az a szívem közepében van, és akárhogyan is erőlködöm, próbálkozok, nyolc szabópéter előadás után sem fogom tudni megoldani azt, ami a baj bennem és velem. Mert ezt megoldani egyedül Jézus Krisztus tudja, és meg is oldotta, nevezzük – az egyszerűség kedvéért – megváltásnak a dolgot. Ez pedig, nagyon, de nagyon nem tetszik a ma emberének, aki szereti kézbe venni a dolgokat, szeret irányítani, meg majd megold mindent is. Na ezt nem. Erről beszél folyamatosan az Isten Igéje, hogy a gáz bennünk van, a megoldás pedig egyedül Jézus Krisztusban. Amit pedig Isten mond, amit Ő kijelent, az már nem Aladdin, hanem szállásponthú. Talán még emlékszel: Úgy is lett! Ez pedig végképp nem fog tetszeni. Amit Isten mond, az úgy van és úgy is lesz, akár hiszed, akár nem. Egy aprócska lasztminit jótanács: Érdemes elhinni.
