„Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte: Talán csak nem én vagyok az, Mester? Ő azt felelte neki: Te mondtad.” (25.)
Az elmúlt napok tragikus híre volt, hogy két gimis diák elfelejtette a fizika és magyar órán tanultakat, tehervagon tetejére másztak, aztán történt, ami ilyenkor történni szokott, mindenki tette a dolgát. Állítólag a 25.000 Volt is, meg a Jó Isten is, hiszen a srácok még élnek, annak ellenére, hogy iszonytató erejű feszültség haladt át a testükön. Sajnos a fiúk nem emlékeztek arra, hogy a levegő is szigetel, arra sem, hogy 25.000 Voltos szabadvezetéket nem lehet megközelíteni csak max. 5 méterre, és minden bizonnyal olvasni is elfelejtettek, pedig biztos ki volt írva, hogy TILOS!!!. Hála Istennek élnek, reméljük, hogy életük szelfije csakugyan az életük szelfije lesz. A jelenség, aminek áldozatul estek kettős, hiszen benne van az ember állandó kihívásokat kereső énje és benne van a fizikai világ kegyetlennek tűnő örök törvényszerűsége is. Az pedig, hogy élnek azt mutatja, hogy a Mindenható Isten kegyelme is működik, de ez nem teszi semmissé az első két megállapítást. Az utolsó vacsora hangulata nagyon hasonló ehhez a történethez, igaz az előjele talán pont ellentétes. Ott is áthat mindent a feszültség, és érdekes módon nem arra nézve veszélyes, aki közel megy, hanem arra, aki megfelelő távolságban marad. Jézus elmondja az övéinek, hogy el fogják árulni, nem egy idegen, hanem egy közülük. Megdöbbentő, felkavaró, rögtön kérdezgetik egymást és Jézust, próbálva kideríteni, hogy ki lehet az?! Nem nyomozás, hanem döbbent szégyenkezés. Az ott lévők mindegyike, kivéve Júdást ugyanazzal az indulattal közelít Krisztushoz, erőterébe belépve, megadva neki a méltóságot „Uramnak” szólítják. Júdás távol marad, biztos távolságból mondja, nem, mint döbbent tanítványt, hanem, mint egyedüli gyanúsított: „Csak nem én, Mester?”. Önnön magát leplezi le azzal, hogy neki Jézus nem Úr, nem Megváltó, nem Messiás Király, hanem „csak” Mester. Az árulás mindig ennyi. Ma is ennyi. Igaz ez látszatvallásosságra, politikai látszatkereszténységre, majdnem tanítványságra. Biztos távolságból kedves tanítónak, cuki lájfkócsnak, egy nagy embernek. csak Mesternek tartani az Isten Egyszülött Fiát…
