„Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket.” (12.)
Egy fiatalember ejtőernyősnek tanult, első ugrása előtt a következő utasításokat kapta: 1. – Amikor azt mondják, hogy ugorjon, akkor ugorjon. 2. – Számoljon húszig és húzza meg a zsinórt. 3. – Ha az ejtőernyő nem nyílna ki – ami nem valószínű – akkor húzza meg a tartalék ernyő zsinórját. 4. – Amikor földet ér, ott lesz egy teherautó, ami visszaviszi a repülőtérre, arra szálljon fel. A fiatalember jól megjegyezte ezeket az utasításokat, és beszállt a repülőbe. A repülő felszállt 3000 méter magasra, és az ejtőernyősök elkezdtek kiugrálni. Amikor a fiatalembernek azt mondták, hogy ugorjon ugrott. Aztán elszámolt húszig, és meghúzta az ernyő zsinórját, de semmi nem történt, az ernyő nem nyílt ki. Így hát meghúzta a tartalékernyő zsinórját, de megint nem történt semmi, az sem nyílt ki. – Hát ez remek, mondta magában a fiatalember, fogadjunk, hogy a teherautó sem lesz ott, amikor földet érek.
Vannak az életben meglepő dolgok. Kellemesek és kellemetlenek, vagy akár még halálosak is. Persze van, aki még akkor is tud duzzogni, amikor már nem nagyon van tovább. A keresztyén emberek életében előfordulhat az, hogy nem nyílik ki az ejtőernyő és a tartalék ejtőernyő is bekrepál. Aztán a földet érés után belénk nyilall a szenvedésnek az a már-már kibírhatatlan, vagy akár ténylegesen is halálos tüze, ami azonban nem véletlenül ért utol minket. A keresztyén ember életében a szenvedés nem meglepetés, és nem is szabad úgy tennünk, mintha az lenne. Nem kell duzzogni, nem kell háborogni, nem kell elégedetlenkedni, hanem mindvégig kitartani. Aztán ki tudja, talán mégis ott lesz a teherautó vagy egy jól felszerelt mentőegység.
