„Így szólt hozzám az ÚR igéje: Emberfia! Szólj Tírusz fejedelméhez: Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Felfuvalkodtál, és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten lakóhelyén lakom, a tenger közepén! Pedig csak ember vagy, nem Isten, csak te tartod magad olyan nagyra, akár egy isten.” (1-2.)
Aki most egy jó kis Gilgames elemzős vagy Enuma élis-t ismertetős szösszenetre vágyik, annak csalódást fogok okozni, de legalább akkora teremtő erő van ebben a sztoriban is. Mert történt a napokban, hogy Amy Schumer színésznő és országos barátnője Jennifer Lawrence, aki szintén a nagy komédiások utódja, elmentek „szimpátiatüntetni” az abortuszhoz való jog mellett. Az erről készült fotót Amy meg is osztotta közel 11 milliós követőtáborával, a következő szöveg kíséretében: „Nekem nincsen méhem, ő terhes, mégis mindketten kijöttünk.” Természetesen az internet vagány népe a maga módján elintézte sztorit, többen odabigyesztették a népszerű képet, miszerint: „Ha az abortusz orvosi ellátás, akkor a rabszolgakereskedelem meg munkahelyteremtés”. A történet másik szála az új mindenki üdítője kampány, ahol egy számítógépes (vagy konzolos) csata közepébe csöppenünk, s az egymást gyilkoló karakterek egyszer csak nem engedelmeskednek az őket irányító gamereknek, hanem önálló életre kelve egymást felsegítik, kibékülnek, s végül hálásan néznek az égre, ahonnan túlvilági fények érkeznek és persze ólvéjzkokakóla. Az eposz ugyanaz, teremtésmítosz a javából, mert megteremtettük magunknak önmagunk istenét. Én vagyok Isten. Én, aki döntök életről meg halálról, aki a megmentő szerepben tetszelgem, aki dollármilliárdok fölött rendelkezem és mégsem teszem jobb hellyé a világot, csak egy jó kis kampány erejéig. Hiába mondja Isten, hogy csak ember vagy, és hiába mondja, hogy a nagyratartásnak iszonytató következményei vannak, mi csak megyünk megistenült részegséggel előre, előre a szakadékba.