„Mondd Izráel földjéről: Így szól az ÚR: Íme, én rád támadok, kihúzom kardomat hüvelyéből, és kiirtok belőled bűnöst és igazat.” (8.)
Tudja-e valaki, hogy mit mutat az a visszaszámláló, ami pontosan 236 nap 2 óra 35 perc és 1 másodpercnél jár? Már semmit, mert mire leírtam ment is arrébb a számláló, de megközelítőleg még mindig pontos, szóval hajrá, lehet találgatni. Így van, köszönjük annak a nagyon kedves dupla copfos anime jelmezes kislánynak, aki bekiabálta a megfejtést: Pontosan 236 nap múlva láthatjuk az első részt a One-Punch Man harmadik évadából. Most, aki egy kedves angol bácsira gondol, aki minden karácsonykor édes borokból, rumból, citrom és narancsléből innivalót kever, az téved, hiszen a One-Punch Man egy rajzfilmsorozat főhőse, akinek egyetlen és legfontosabb tulajdonsága, hogy egy ütéssel képes elintézni mindent és mindenkit is. A felnőtteknek szánt rajzfilmeknek egyik sajátságos jellemzője, hogy előszeretettel rombolnak le mítoszokat, témákat, figuráznak ki stílusokat, csak tessék a nagy kedvencre, az Archer-re gondolni. Megszentségteleníti az egész titkosügynökös, jamesbondos, angolhumoros műfajt, mindezt úgy, hogy sikítva röhögsz az alkoholista, közepesen autista, anyakomplexusos főhősön, tudva, hogy minden Lana felkiáltás mögött egy komoly sérülés lehetősége lakik. Valójában a felnőtt mesék nem kell, hogy árnyaljanak, nem kell sejtessenek, igaz képi eszközeik gyermekiek, de üzenetük félreérthetetlenül direkt és nyilvánvaló. Isten felnőtt meséje is hasonló, amit Ezékielnek kivételesen nem kell erős képi elemekkel tarkítva előadnia. Csinálta, de a nép nem akarta érteni a rejtett verziót, így most megkapja a direkt és egyenes beszédet. Isten jön és egy ütéssel be is fejezi a sztorit, akkor is ha elhiszik és akkor is ha nem. Így lesz a képes beszéd képtelenné, és a képtelen beszéd ítéletté mindenki számára.
