„Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. Az én nevemért, nem pedig a ti gonosz életetek és romlott tetteitek szerint bánok így veletek, Izráel háza! – így szól az én Uram, az ÚR.” (44.)
Még május legvégén Magyarország kedvenc és végletekig hiteles toxikológusa interjút adott egy nem éppen kedvenc és a hitelesség talaján is elég ingatagon álló hírportálnak. Ebben a nagyinterjúban Zacher Gábor sok érdekes témán túl az oltás kontra nem oltás kérdéskörében is megvillantotta humorát és intelligenciáját és azt találta mondani, hogy az oltásellenesekkel vitatkozni olyan, mint galambokkal sakkozni. Ez a lassan szállóigévé váló mondás így is sokat sejtet, de kivételesen érdemes kiírni, mert az apró részletek is fontosak. Nem elég elképzelni egy kis vicces galambot, aki megpróbálja ide-oda tili-tolizni a sakkfigurákat, hanem ugye a mondás szerint ledönti a bábukat, összeszarja a táblát és aztán ugrál, hogy ő nyert. A mondás hátterében természetesen nem az rejtőzik, hogy a sakk az egyetlen játék, ami nem megy a galamboknak, hanem a galambok alapvető természete adja a mondás alapját. Mindegy, hogy sakk, mahjong esetleg mancala, a galamb az galamb. Mint ahogyan az ostoba, az ostoba, a gonosz az gonosz, a kicsinyes az kicsinyes és még sorolhatnánk. Tehát ha a galamb mégiscsak képes nyerni, akkor tuti, hogy a sakkpartnere volt annyira jó fej, hogy lépett helyette vagy hagyta magát. Esteleg kedvesen letakarította a táblát, és nem tekerte ki a nyakát első felindulásában, se a másodikban. Ez a mai evangélium, tessék jól bevésni: Hála legyen az Istennek, hogy nem az alapján bánik velünk, amit az érzéseink, gondolataink, vágyaink és tetteink alapján érdemelnénk, hanem egyes-egyedül saját szeretete és szentsége motiválja. „Nem a tetteitekért, hanem az én nevemért” – így szól az Úr.
