„De a fiak is engedetlenek voltak velem szemben: nem követték rendelkezéseimet, nem tartották meg és nem teljesítették törvényeimet, pedig aki teljesíti azokat, életet nyer általuk. Szombatjaimat is meggyalázták. Ezért arra gondoltam, hogy kitöltöm rajtuk lángoló haragomat, és végzek velük haragomban a pusztában.” (21.)
Azt hiszem úgy volt ez a nagyon régi találóskérdés, hogy miért tesz az ember egy teli és egy üres vizespoharat az éjjeliszekrényére? Mert este vagy megszomjazik vagy nem. De van tovább is, és csak megjegyzem, hogy amikor ezen jókat kacarásztunk a rendszerváltás után tíz évvel álmainkban sem gondoltuk, hogy egyszer majd valósággá válik. Az anyuka tolja a babakocsiját, egy idős néni odamegy a kicsihez és kedvesen megkérdezi: – Kisfiú? – Nem tudom – válaszolja az anyuka – majd, ha felnő eldönti. Ebben a mai világban a legmegrázóbb illúzió a választás lehetőségének a szabadsága. Az ember azt hiszi és erre ma erősen rá is játszunk, hogy mi dönthetünk, hogy eldönthetjük ezt is meg azt is. Szinte akármit. Születsz valaminek, de te úgy döntesz nem az vagy. Ebben még nincs semmilyen illúzió, igen, a te döntésed. Csak, tetszik, nem tetszik, a te döntésedet megelőzte a Mindenható Istennek egy nagyon fontos döntése. Na itt van a bibi is, meg az illúzió is. Mert ha egyszer Ő azt mondta, hogy te ez vagy az vagy, akkor gondolhatsz te akármit, meg választhatsz, meg dönthetsz, de a valóságot megváltoztatni nem tudod. Az Isten szerinti valóságot felülírni nem lehet, csak elfogadni, vagy ellene menni. Ezt szúrták el Izrael fiai generációról generációra, mert azt gondolták, hogy van lehetőségük dönteni. Volt is, csak nem úgy ahogy gondolták. Mert döntésre az Isten ellen vagy Isten mellett van lehetőségünk. Ez az, amit meg kell értenie az egymást követő generációknak, nem adhatják át a szabad döntés illúzióját, csak azzal a felelősséggel, hogy van, ami nem döntés és nem választás kérdése.