„Most véged lesz! Rád zúdítom haragomat, elítéllek úgy, ahogy megérdemled, megbüntetlek minden utálatos tettedért.” (3.)
Vannak emberek, akiknek nem lenne szabad egymásba szeretni, s még kevésbé lenne szabad ezt örök érvényű szövetséggel, a házassággal megerősíteni. Most nem fejteném ki amúgy jogdíjas párterapeutás meglátásaimat, de valójában rengeteg ma a kényszerházasság. A szerelem kényszerének, vagy a kényszeres szerelem ideológiájának engedelmeskedve, a sok hepisájniúgyisműködnifog maszlagban bízva – ami nem beszél tűrésről, szenvedésről, alázatról és még sokminden másról sem – kötnek sokan házasságot. Ezen kapcsolatok pedig, sajnos legalább akkora csinnadrattával érnek véget, mint ahogyan köttettek. Ezeket csak azért írom le, mert fontos ráhangolódnunk a válás témakörére, hiszen ma C.S. Lewis egyik legzseniálisabb szatírája lesz terítéken, „A nagy válás”, ami szükségszerűen be kell következzen ott, ahol olyan dolgok kötnek házasságot, amiknek nem szabad köze legyen egymáshoz. A történet lényege, hogy egy csapat turista indul neki a pokolból a mennybe, egy rövid buszos kirándulásra, hogy megnézzék mi is van odaát, hogyan is működnek ott a dolgok. Sok nagy rácsodálkozás van a történetben, de a legnagyobb mindközül az, hogy a pokolban nincsen menny, s a mennyben nincsen pokol. Hiába próbálja az ember ezt a kettőt összeházasítani, önmagát mentegetve, hogy nem is vagyok annyira rossz, meg minden rosszban van valami jó, de Isten elvágólag választotta szét ezt a kettőt, s előbb-utóbb mi is be kell lássuk, hogy a nagy válásnak be kell következnie. Nem csaphatjuk be folyamatosan magunk, nem szolgálhatunk egyszerre két úrnak, a királyi mennyegzőn van bent és van kint, s amilyen szeretettel és reménységgel gondolunk a mennyországra, éppen olyan félelemmel és borzadással kellene szemlélnünk a poklot Isten haragjának és ítéletének ezt a furcsa helyszínét. Nem lehet feloldani azt, amit Ezékiel mond, van ítélet és van büntetés. Azt sem lehet feloldani, hogy Jézus Krisztusban van kegyelem, de csak akkor, ha az ember enged a meghívásnak és Őt választja. Tudva és nem felejtve C.S. Lewis egyik legszebb gondolatát: „A rossz nem tud olyan rossz lenni, mint amilyen jó a jó tud lenni!”
