„Azután feküdj a bal oldaladra, és vedd magadra Izráel házának a büntetését! Addig kell elszenvedned büntetésüket, ahány napig így fekszel. Napokban kifejezve adtam meg büntetésük éveit: háromszázkilencven nap. Így szenvedd el Izráel házának büntetését!” (4-5.)
Nem tudtam magamban igazságot tenni, hogy amikor a szimbolikus cselekedet teológiai fogalmát járjuk körül, akkor mi lenne a legmegfelelőbb illusztráció, ami érthetővé teszi, hogy mi is történik itt. A nagy leválogatás után két példám maradt, az egyik a tikverőzés, ami Moha község csodaszép népi hagyománya, amikor is a maskarába bújt fiatalok jelképesen megütögetik a tyúkok farát, eme szimbolikus cselekedettel „segítve” a tojási képességüket. A másik talán ismertebb, napjaink médiaterméke az amerikai szobordöntögetés, amikor is ezzel a szimbolikus cselekedettel akarták kifejezni a BLM mozgalom tagjai nemtetszésüket a fehér elnyomás ellen, egy olyan országban ahol pár éve még a világ legbefolyásosabb embereként afroamerikai volt az elnök. Szóval a szimbolikus cselekmény sohasem önmagáért való, hanem mindig túlmutat önmagán, és valami nagyot, valami fontosat akar kiábrázolni. Persze a tyúk hátsó felének megpaskolása kb. annyira értelmes, mint több száz éves szobrokat ledöntögetni, mondván: ez sérti egyes emberek érzéseit. Csak megjegyzem, a szobordöntögetőknek Churchill náci volt, Gandhi pedig rasszista, de engedjük ezt el, bizonyára ezek csak az én csúnya rasszista fehér narratíváim. A szimbolikus cselekményeknek azonban van egy nagyon is értelmes és fontos kategóriája, amikor az Isten embere azért kell, hogy tegyen valamit, mert ezzel kiábrázolja azt, amit Isten majd később tenni fog. Ezékiel 390 napig fekszik Izrael büntetését megjelenítve, 40 napig Júdáét, s könnyítés képen a diétás kenyerét marhaganéjon süti meg, amihez nap alig több, mint fél liter vizet ihat. Mindezzel megmutatva, hogy mi lesz a fogságban az Istentől elpártolt nép sorsa. Mielőtt hátradőlnénk, hogy nekünk már nem sok dolgunk van ezzel, csak halkan szeretném jelezni, hogy a keresztyén ember egész élete szimbolikus cselekedet. Mert a keresztet nemcsak értünk vették fel, hanem arra van elhívásunk, hogy mindenki vegye fel a sajátját. Mert nemcsak szeretve vagyunk, hanem szeretnünk kell egymást. Nemcsak megbocsátottak nekünk, hanem mi is meg kell bocsássunk egymásnak. Nem lehet, hanem kell…csaxólok!
