„Így szólt hozzá: Ezt mondja az ÚR: Mivel követeket küldtél, hogy megkérdezd Baalzebúbot, Ekrón istenét, mintha Izráelben nem volna Isten, akinek az igéjét megkérdezhetnéd, azért nem kelsz föl az ágyból, amelyben fekszel, hanem meg fogsz halni!” (16.)
Mindenkinek megvannak a maga animációs filmes letapadásai, jelenetek, idézetek gyermekkorunk klasszikus hőseitől, vagy a kedvenc meséinkből, amit szívesen idézünk fel. Nekem kettő ilyen mesém van, néha az élet szürreális helyzeteit képesek feledtetni, vagy éppen még jobban és mélyebben átélni a valóságot, amiben vagyok. Az első a Ludas Matyi, Agárdy Gábor ispánhangja éppen annyira belém égett, mint Csákányi László döbrögije, a másik nagy kedvenc pedig a Macskafogó, patkányostul, grabowskistul. Amikor valaki nálunk úgy tesz, mintha nem tudná vagy nem értené, azt ami egészen nyilvánvaló, rögtön elkezdi valaki mondani Mr. Teufel és Safranek örökbecsűjét, amikor is a főnök azt mondja értetlenkedő beosztottjának: „Ne tetesse magát hülyébbnek, mint amilyen.” Nagy evangélium van ebben a jól megírt és nagyon eltalált mondatban. Mert vannak azok a helyzetek, amiken nem kellene már rontanunk a megjátszott értetlenségünkkel. Ha meg nem megjátszott, hanem valós, akkor tényleg ostobábbak vagyunk az ostobánál is. Isten választott népe, a szövetség keretein belül élő és létező nép nem tehet úgy, mintha nem lenne Isten közöttük. Ez ennyire egyszerű. Nem élhet úgy, nem gondolkozhat úgy, nem imádhat bálványokat, nem mehet tanácsért idegen istenekhez, nem lehet életgyakorlatában még hasonló sem azokhoz, akik Istent nem ismerik és ilyen vagy olyan bálványok vezetése alatt élik az életüket. Ha pedig netalán tán mégiscsak olyanok, akkor meg nincs min csodálkozni, amikor áldás helyett átok, tele templomok helyett üres padsorok, élet helyett pedig halál lesz a részünk. Ha meg csodálkozunk, akkor jön a Safraneknek és a nekünk is szóló bölcsesség: Senki ne tetesse magát…
