„Most már tudom, hogy te Isten embere vagy, és hogy igaz a te szádban az ÚR igéje!” (24b.)
In medias res hadd kezdjem azzal, hogy ez a ma reggeli kifejezetten azoknak szól, akiknek fontos az Úr igéje. Akiknek számít az Isten szava, s ezt nemcsak szavakkal próbálják bizonyítani, hanem minden erejükkel megpróbálnak aszerint élni. Mert ugye ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy dumálni mindenki tud, szépen meg szentül, meg ki tudja még hogyan, de az Isten országa nem beszédben van, hanem az engedelmes életekben. Szóval ez a ma reggel nekem kicsit sokk, mivel egy újabb felfedezést tettem egy jól ismert szövegben. A nagy klasszikus sztori, Illéssel, meg az özvegyasszonnyal, s ez az aprócska záradék ez idáig elkerülte a figyelmemet. „Igaz a te szádban az Úr igéje.” Vagyis, tessék kapaszkodni, mert az Úr igéje ami igaz, bizonyos szájakból nem szólhat igazul. Mert dumálni nem elég! Az Isten Igéje igaz, és erő és önmagától élő és ható, és mégis előfordulhat, hogy az én számban vagy a tiedben nem lesz igazzá, mert a tetteim, meg az életem nem képes ugyanazt az igét hirdetni. Ilyen egyszerű ez az egész! El kellene felejteni mindent amit igehirdetésről tudunk. Ha kell megnémulni, a szószékekről nem beszélni, az embereket békén hagyni, akkor, ha csak a szavaink hirdetik az Igét. Mert a szavaknak csak akkor van értelme, ha a szájunkban is igazzá válik az igaz, Igévé lesz az ige, s a tetteim hamarabb hirdetik Krisztust, mint az ilyen vagy olyan szavaim.
