„Omri egyéb dolgai, amelyeket művelt, és hőstettei, amelyeket véghezvitt, meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben.” (27.)
Megint egy kis előremutatás arra az időszakra, ha majd egyszer lesz egy fiad, vagy kettő, vagy ki tudja mennyi. Egy fiú neveléséhez hozzá tartoznak olyan kötelező kellékek és elemek, mint a katona és a hős, vagy egy személyben mindkettő. Minden korszaknak megvannak ezek a hőstípusai, nekem még Old Shatterhand volt az a hős, aki megtestesített mindent. Erő és jellem, türelem és alázat, minden, ami ahhoz kell, hogy valakiből hős váljék. Aztán persze a korszakok változnak, s jóképű és erős cowboyból mára lesz valami szuper képregényhős, de az alapmotívumok megmaradnak itt is: erő és alázat, jó szív és vmi különleges képesség. Az én fiamnak már a LEGO gyárt hősöket, Hero Factory néven futnak ezek a csudaszörnyű lények, akik igaz, hogy ránézésre gusztustalanok, de ugyanolyan tulajdonságokkal bírnak, mint több ezer éves társaik. Mert a hősök kellenek ahhoz, hogy a gyerekek valakire felnézzenek, valakit példaképpé tegyenek, valakihez hasonlítani akarjanak. (Most abba nem megyek bele, hogy a hőskultúra erősödése, hogyan járt együtt az egészséges apakép megszűnésével.) Ugyanakkor nekem komoly kérdés, hogy milyen hősöket teszünk ki a gyerekeink elé, kik lesznek példaképek, egyáltalán felfogják-e, hogy milyenek is ezek a hősök. Mert a Hero Factory játékban egyértelmű, hogy ki a hős és ki a gonosz, a tettek egyértelműen minősítik a szereplőket. Az életben ez már nem ilyen egyszerű, sokkal árnyaltabb és bonyolultabb a kérdés. Mert van, akinek vannak hőstettei, meg egészen jó dolgai, de mégis összességében az élete valami egészen mást mutat, nem pedig követendő példát. Egy-két hősies cselekedet még nem minősít egy egész életet, s csak remélni tudom, hogy ezt az utánunk jövők merik majd felismerni.
