„Ezt az egész fölszerelést Salamon méretlenül hagyta a réz roppant bősége miatt.” (47.)
„A kutya is jó dogában vész meg!” – mondták mifelénk a bölcsek. Mert ők tudták, hogy annál a nyomorúságnál, hogy nincs, már csak egy rosszabb létezik, amikor igen sok van. Félre ne érts, tudom, hogy amikor nélkülözni kényszerülsz, amikor a legalapvetőbb dolgokra sincsen pénzed, akkor az talán a legfájdalmasabb dolog tud lenni, az elevenünkbe vág. Mégis, azt látom, hogy az ember ennél már csak azt tudja nehezebben kezelni, hogyha valamiből méretlenül áll valami a rendelkezésére. E kettő között őrlődünk, van, akinek ezzel telik az élete: kevés, sok, méricskélünk, számolgatunk, miközben a képlet ennél sokkal egyszerűbb. A legjobban akkor jársz, ha mered ezt az egészet elengedni, és ezt is az Isten kezébe letenni, s megtanulni azt az egészen egyszerű szót, hogy elég! Elég neked az én kegyelmem – mondja az Isten, s ez mennyivel inkább így van akkor, ha olyan egyszerű dolgokról beszélünk, mint a pénz, a ruházat vagy az élelem. Jézus olyan egyszerűen kezeli és látja ezeket, s erre bátorítja az övéit. Ne ide lent gyűjtsetek, hanem odafel, a mennyei valuta pedig egészen egyszerűen működik. Amit itt lenn magadnak gyűjtesz, azt ott fenn nem tudják beszámítani, de amit másoknak adsz, azt egyből jóváírják a mennyei bankszámlánkra. Persze ez nem segít abban, hogy majd bejuss oda, hiszen a kegyelem visz be és nem a megtakarítás, de ha már ott leszel, lesz miből pihenni és regenerálódni. 🙂 Szóval ne csak gyűjts, hanem adj, néha pazarolj, s ne nagyon méricskélj, mert teljesen felesleges. Amit másoknak adsz, az-az Istené, azt meg mindig érdemes méretlenül hagyni, hiszen ami nálunk soknak tűnik, az nála ki tudja, mennyinek számít. Nem tudom, hogy sok vagy kevés-e, de azt biztosan tudom, hogy elég!