„Légy erős, légy férfi!” (2b.)
„Skóciában zord az élet! Kastélyomban zordan élek. Zord dudaszóra táncolok, Az igazi férfi én vagyok! Az igazi férfi dudán játszik,Vörös szakálla messzire látszik, Az igazi férfi mindig zord, Az igazi férfi szoknyát hord! Skóciában zord a táj. Zordan legel a birkanyáj. Zord lovagokkal harcolok, az igazi férfi én vagyok! Az igazi férfi dudán játszik,Vörös szakálla messzire látszik, Az igazi férfi mindig zord, Az igazi férfi szoknyát hord! Lehet, hogyha megkérdezzük erről a témáról a hozzáértőket, akkor nem ennyire egyértelmű választ kapunk, mint ami az előző Gryllus idézetből kiderült. Gondolom, hogy Müller Péter, vagy Csernus Imre, esetleg Richárd Rohr egészen másképpen definiálja a férfit, de érdekes módon mindegyikük definiálja. Ja, mert amúgy mindenki definiálja, az is, aki nem. Milyen a jó pasi, ki az igazán és igazi férfi, mi a felelőssége, mi a feladata? Olyan kérdések ezek, amit előbb vagy utóbb mindenkinek fel kell tennie, ahhoz, hogy egyszer válaszokat is találjon rá. Mert annyi infantilis ember rohangál ezen a világon, aki sem férfiként sem nőkként sem biztos, hogy tudja minek kellene megfelelnie, nem is a világ, sokkal inkább önmaga előtt. Na nem mintha ebben a pár sorban meg lehetne mondani, hogy milyen az igazi férfi, de egy fontos dolgot kimondhatunk. Azt, amit Dávid király a fiára bíz, s amit nem pusztán kér, hanem szinte megkövetel tőle, mert nemcsak egy királynak, de minden fiúnak végig kell gondolnia, hogy az infantilis srácok, és a kisfiúk nem maradhatnak örökké ugyan azon a szinten. A világnak férfiak kellenek, olyanok, akik erősek, akik bátrak, akik képesek az erejüket és a bátorságukat a gyengék és az elesettek érdekében mozgósítani. Férfiak. Akik erősek, még akkor is, amikor nem!
