„Ekkor megrémülve fölkeltek mindnyájan, akik Adónijjához voltak meghívva, és elment mindenki a maga útjára.” (49.)
Lingvisztikai szempontból is novum lesz ez a kis ma reggeli nekifutásunk az igének. Na, kezdem elölről, azt akartam írni, hogy először bebizonyítom, hogy tudtok héberül, aztán pedig azt is, hogy nem. Tiszta teológia, ott rendszeresen megcsinálták velünk. Szokjad! Hátha pap lesz belőled is! 🙂 Mint az egyszeri székely ember, aki nyelvet tanulni indult. Az öreg székely bácsi bemegy a nyelviskolába mondván, hogy szeretne héberül megtanulni. A tanár értetlenkedve kérdi: – Miért akar maga ebben a korban héberül tanulni? – Mert ha meghalok, és a mennyországba kerülök, szeretnék beszélgetni az Istennel. – És mi van, ha a pokolba kerül? – Hát, románul már tudok… Én románul nem tudok, de héberül sem. Na szóval, a haver, az egy héber szó, olyasmit jelent, mint mostanság a barát-barát. Nem haver, hanem annál sokkal mélyebb. Persze ebből jön a haver szavunk, amit mi is használunk a barátságra, vagy annak a gyengített verzióira. Mert azért lássuk be, ma is vannak haverok, akik nem azok, vagyis nem az eredeti értelemben. A haver az olyan tucat termék, akivel jó a sör, meg a kosár, meg a vicc, meg elbüszkélkedni, meg röhögni, de olyan minőségi dolgot már nem nagyon bízol rá, mert ahhoz a barát kell. Olyan igazi, olyan minőségi, aki nem egy tucat, hanem különleges és egyedi, aki neked és rád személyre szabottan van jelen az életedben. Csak megjegyzem, fontos, hogy tisztába légy ezzel az aprócska különbséggel, mert néha érhetnek meglepetések. Szeresd mindkettőt, mert mindkettő kategória fontos, a haver és a barát is. Csak ne keverd össze a kettőt, tudd, hogy melyiknek mit adhatsz és cserébe mit várhatsz tőlük. A haverok pillanatnyilag jók, de ha gáz van, akkor nem biztos, hogy számíthatsz rájuk. A barátok lehetnek azok, akik még a legnehezebb helyzetben sem fordítanak neked hátat. Szóval gondold át újra a kategóriáidat.