Insta(nt)

„Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben;” (1.)

Ha Istennek lenne fészbúkja és/vagy instája, akkor biztos vagyok benne, hogy sokáig kellene képet válogatni a sztoris kiemeléshez. Aki pont annyira nem ért ehhez, mint én, annak halkan megjegyzem, hogy a sztori csak meghatározott ideig látható, mondjuk egy napig, aztán eltűnik, de mégis ez az első, amit látok, anélkül, hogy külön rákeresnék az illetőre vmelyik közösségi hálózaton. Nem biztos, hogy technikailag jól foglaltam össze, de tessék ezt nekem elnézni, mert az én szoftverem már negyven éves. Szóval, ha Istennek lenne lehetősége egy képpel vagy rövid videóval vmi sztorit megosztani, akkor mi lenne az? Mi a legfontosabb, mi lenne, amit kiemelne jól látható módon, akár olyan embereknek is, akik nem követték még be, nem lájkolják nap, mint nap, sőt, azt sem tudják ki ő valójában?!  A mai sztorit a zsidó levél írója így villantja fel, ő ezt emeli ki, ezt tartja ma fontosnak és mi is elgondolkodhatunk ezen: nekünk olyan főpapunk van, aki Isten trónusának a jobbján ül a mennyben. Nem holmi kis eldugott lyukban, egy vidéki kis ház rejtekében csücsül, nem egy a sok hasonló közül, hanem ő az egyetlen, aki az Isten trónusának a közvetlen közelében jobb oldalt ül. Ha ezt még megfűszerezzük azzal, hogy Isten sztorijában az-az izgalmas, hogy az nem csak 24 óráig tart, nem tűnik el, sőt, végérvényesen és örökké megmarad, akkor ennél bíztatóbb dolgot nem is lehetne ebben a „vírusosmaszkostávolságtartós” időszakban elképzelni. Nekünk olyan főpapunk van, aki szeret minket, aki vigyáz ránk, aki gondoskodik rólunk, ráadásul a lehető legjobb helyről lobbizik értünk!

Korábbi áhítatok