„Némelyek ugyan irigységből és versengésből, de mások jóakaratból hirdetik Krisztust: ezek szeretetből, mert tudják, hogy az evangélium védelmére rendeltettem” (15-16.)
Szoktam irigyelni azokat, akik olyan rendszerben dolgoznak, ahol a minőségbiztosítás létező és mérhető valóság. Ahol bizonyos szint alá nem mennek, ahol nem hangzik mindenki felmentéseként az „így sikerült”, „emberek vagyunk”, „örülj, hogy egyáltalán van” evörgrín. Mert ugye a mi köreinkben, az evangélium hirdetésének szent ügye körül mindig az utolsó felmentő szó, a „legalább elmondtuk” „legalább hirdettük” jelmondat. Mindegy milyen minőségű, mindegy honnan szól, csak szóljon az evangélium. Épp a napokban futottam bele egy beszélgetésbe, ahol a végső zárszó az volt, hogy lopott pénzből is lehet Bibliát nyomtatni, mert legalább Bibliát nyomtatunk! Pál apostol ma arra tanít minket, hogy igenis van és létezik keresztyén minőségbiztosítás. Nem elég csak hirdetni Krisztust, hanem fontos a motiváció, a felkészültség, az-az indulat, ami előfeltétele ennek a munkának. Mielőtt leöntenénk ezt is a szolgálat kegyes szószával, olvassuk csak el újra és újra ezeket a megdöbbentő sorokat. Vannak, akik irigységből hirdetik Krisztust, versengésből, azért, hogy bántsanak másokat, azért, hogy maguknak hajtsanak hasznot. Hazudozók, nyerészkedők, önmagukat reklámozók. Lám, lám! Már az első keresztyének és gyülekezetek között is voltak megélhetési bűnözők, akiket az indulataik és szándékaik minősítettek átlag alattivá. Persze azzal igazolták önmagukat, hogy Krisztust hirdetik és innentől kezdve ez mindenre elég, de az apostol kijózanítja őket is. Nincs semmilyen mentségünk a keresztyén igénytelenségre, nyerészkedésre, irigységre vagy versengésre, azért mert látjuk a különbséget. Hiszen vannak, akik jóakaratból és szeretetből hirdetik Krisztust, ami egy egészen más minőség….
