„Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.” (6.)
Látjátok, kik a szátokat tátjátok, és ti is, akik észre sem veszitek, hogy valójában mik is vagyunk! Az emberiség létezést kutató kérdésére, a „mik vagyunkra” íme a válasz, bizony por és hamu vagyunk. Ahogyan a Gladiátorban Maximus mondja, csak árnyék és por, átmeneti, kicsi, kevés. Mennyi lehetőséget teremtett már nekünk az Isten arra, hogy felismerjük a helyünk, kezdte Ádámmal, aki nem találta a helyét. Mert rászedte Éva, aki nem tudta a helyét, mert rávette a kígyó, aki pontosan tudta a helyét. Csak egy fa gyümölcsétől tiltott el az Isten, s mi ezt sem tudtuk értelmezni,mint ahogy azóta sok más mindent sem. „Édes barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszer csak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt…”, majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt, s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt…” Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt-néma szobra. Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer. ” (Kosztolányi) Újraírom, hiszen új szövetség van… Látjátok feleim a szemetekkel, hogy valójában mik és kik vagyunk? Lélek által vezetett és felhatalmazott szolgái az új szövetségnek. Nem pusztán a betűszerintinek, nem csak a leírtnak, hanem a Lélek által megelevenítettnek.
