„Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tévelygésükben, és megkeményedett a szívük.” (3.)
Mindig is csodáltam a latin nyelvet, s talán pont ez a csodálat lehetett az oka annak, hogy sohasem tanultam meg igazán. (Pedig gimiben zseniális latin tanárom volt, de ez sem volt elég, hogy túllépjek Catullus művészetén, s valami komolyabba vessem magam). Persze latinul mindenki tud, azt hiszem a homo sapiens azért sokak számára ismerős kifejezés. A homo erectusnak már hallottam érdekes fordítását, mint ahogyan a homo homo is kérdés, talán még az én számomra is. Legalábbis nyelvtanilag, meg teológiailag is. A homo homo-val én a nagy Ámerikában találkoztam, nem is akármilyen közegben. Egy kis gyülekezet bazi nagy templomában ültünk páran, éppen a vezető lelkészt vártuk, aki majd mesél a gyülekezet történetéről. Nem sokáig kellett várnunk, belépett egy homo homo, egy olyan magát keresztyénnek tartó ember, egy olyan lelkész, aki nyíltan is felvállalja emberségének ezt a homo részét. Nem sokkal előtte, egy olyan istentiszteleten vett részt a csapatunk kisebbik fele, ahol a szószékről ugyancsak egy homo homo hirdette az igét, a Róma 2 alapján, majd az igehirdetés utáni hirdetésben kiemelte, hogy sok szeretettel várnak minden kedves gyüli tagot a jövő heti meleg büszkeség felvonuláson. Nem részletezném, nem elemezném, csak egyszerűen fájt, hogy ilyen is van. Szembe a Szentírással, szembe az Isten Igéjével és igazságával. Aztán haza jöttünk, s kezdtem fellélegezni a homo sapiensek között, de rá kellett, hogy jöjjek a homo homo nem az, amivel odakint találkoztam. Ez a furcsa emberfaj, az ember ember itthon is jelen van, s lehet, hogy nem a nemi identitás zavar környékén bizonyul betegnek s ige és életellenesnek, hanem annál még sokkal egyszerűbb dolgokban. Házasság, pénzügyek, beszéd, munka, mennyi egyszerű dolog, ahol mi sem tudunk jobbak és különbek lenni. A meleg papok odakint nem válnak el, hűségesek, nem mennek félre. A pénzgazdálkodásuk abszolút rendben van, nem akarnak s nem is tudnak trükközni. Nem is sorolom tovább, csak merengek. „Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tévelygésükben…”.A tévelygésnek nincsen neve, nincsenek fokozatai, csak tévelygés van. Homo homo. Az ember, aki elidegenedett az Istentől. Ez van. De nem köztetek kellene, hogy így legyen, mondja az apostol…
