„Azok pedig leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe; (52.)
C.S.Lewis-t olvasni kell, mert olvasni jó. Nem mondom, hogy van sorrend, de érdemes valami könnyeddel kezdeni, aztán ha túl vagyunk Narnia szépségein, akkor jöhet „Csűr Csavar”, a „Keresztyén vagyok” és aztán a címben szereplő az „Öröm vonzásában”. Ez utóbbi egy nagyon jól felépített életrajzi, és filozófiai alapmű, amit keresztyén körök Lewis megtérésének igaz krónikájaként jellemeznek, de ez annál jóval több. Egy kiművelt és zseniális elme belső bizonyságtétele arról, hogy az ő racionális gondolkodását hogyan volt képes Isten rabul ejteni és szolgálatába állítani. Mindezt tisztán és őszintén, nem nagyon leplezve semmit az olvasó szeme elől. Nem fogom elszpojlerezni, vagy csak annyira, mint azt ő a címmel teszi: de a lényeg a keresztyén emberek örömében van, ami egyenesen Isten Krisztusban megjelent öröme. Nézzétek meg a nagyívű és alapos, a történész és oknyomozó gondosságával összegyűjtött és szerkesztett evangélium záró akkordját. Mivel zárja Lukács mondandóját? Azzal, amivel a második könyvében kezdi: Jézus Krisztus mennybemenetelével. Az egyik legörömtelibb pillanata ez az Ő életének és ez az öröm végre teljesen átjárja a tanítványokat. Végre megértik, mert Krisztus megérteti velük, hogy ennek így kellett lennie és a mennyek országában, itt vagy már odaát az egyik legfontosabb dolog az Öröm lesz. Osztozni az Isten és egymás örömében. A tékozló fiak hazaérnek és a nekik rendezett lakomán részt vesznek, mert a legnagyobb fájdalom az Atyának és mindenkinek, ha valaki nem képes osztozni az örömben. Jézus Krisztus élete, halála és feltámadása örömteli bizonyságtételre indítja a tanítványokat, ami nem más, mint hirdetni és megélni ezt az örömöt. Így lehet a keresztyénség a megélt krisztusi öröm.
