„Felirat is volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel írva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA.” (38.)
Nagyszombat csendjébe – tekintettel arra, hogy hetek óta csendben vagyunk – hadd csempésszek be egy kis rejtvényt. Mert akárhogyan is töröm a fejem, nem tudok rájönni, hogy melyik egyházi hagyománynak az igájába hajtsam magam. Mert amikor próbálom elképzelni a nagyszombati események előzményét, akkor megint – főleg a filmes élményeimnek köszönhetően – gondban vagyok Jézus Krisztus keresztjével kapcsolatban. Ugye ezek a furmányos rómaiak négy féle keresztet használtak (vagy sima útszéli fákat) a kivégzéseikre. Volt az egyszerű cölöp, a crux simplex, amin a jehova tanúin kívül senki más nem látja függeni az ember fiát, de ők a kereszt szimbolikáját akarták csupán lehúzni. A kettes számú versenyző a crux decussata, ilyenkor nem benned van az X, hanem te vagy rajta, de ez sem valószínű a Jézus esetében. A hátralévő két versenyző a crux commissa és a crux immissa, a T kereszt, vagy más néven Antal kereszt és a klasszikus latin kereszt. Ez az a kettő, amin a mai napig évődnek a bibliakutatók, hogy melyik is lehetett Jézus keresztje. Az egyik oldalon a fa cipelése, a másik oldalon pedig a Jézus Krisztus feje fölé kihelyezett tábla lehet elég nyomós érv. Persze lehet, csak ízlés dolga, illetve attól is függ, hogy melyik protestáns minoritás szippantotta be az embert. Nekem személy szerint a crux immissa jelenik meg a lelki szemeim előtt, de csak azért, mert nagyon fontos a Jézus feje fölé helyezett tábla. Ez a vád, ami miatt ott függ a Messiás a kereszten, és ez a mi felmentésünk is egyben. Három nyelven íratta ki Pilátus: Ez a zsidók királya. A vallás, a jog és a filozófia nyelvén, vagy – ha úgy tetszik – a zsidóknak, a rómaiaknak és akik e kettő nyelvét nem beszélték. Mindenkinek olvasnia kellett, hogy ki volt Ő és mit tett értünk. Ez pedig – ha jól belegondolok – sokkal fontosabb, mint a kereszt formája…
